A filmet sikerült még a 89. Oscar-gála előtt megnéznem, s bár sejtettem, hogy a Zootropolis a legnagyobb esélyes az animációs film kategóriában, de egyáltalán nem bántam volna, ha ehhez a filmhez vándorol az aranyszobrocska.
Technikailag elüt azoktól az animációs filmektől, amelyeket nézni szoktam, ezzel a stop-motion technikával még barátkozok, de azt el kell ismernem, hogy nagyon szép képi világot tudtak teremteni a film készítői, s megkockáztatom, hogy ez hangulatilag talán jobban is passzolt az ősi japánban játszódó történethez. Megidézett origami figurák, levélből készült hajó, életre kelt csontvázszörny, jó és gonosz szellemek, szóval van itt minden, ami különlegessé teszi ezt a távol-keleti kultúrát.
Ám a technikai része még kevés ahhoz, hogy egy emlékezetes animáció szülessen, nem szabad elhanyagolni olyan tényezőket, mint a karakterek, a történetvezetés és az üzenet megfogalmazása és átadása. A karaktereket illetően elmondható, hogy a főhős nemcsak szerethető, de a fejlődését is nagyon jól megjelenítették. Nagyon nagy feladat hárult Kubóra, de nem rugaszkodtak el a realitástól, hiszen egy kisfiúról is beszélünk, akinek bizonyos esetekben nagy szüksége van a szüleire is. Ehhez nagyon jó partnereket találtak ki egy majom és egy bogár szerepében (SPOILER! akik persze nem teljesen azok, amelyeknek elsőre látszanak SPOILER!), s akik közül az egyik a komolyságot, a másik pedig a humort képviseli. A történetvezetésben felfedezem a népmesékre jellemző hármas próbatételes narrációt, középpontban a legkisebbel, akinek nagyon fontos küldetése van. Lehet, hogy nem akkora truváj, de nem is ez a lényeg, hiszen eközben a film ügyesen egyensúlyozik a komoly-vicces-ijesztő tengely mentén, hol egyik, hol a másik, hol a harmadik kerül előtérbe, szinte mesteri módon.
Ami viszont kicsit mássá formálja ezt a filmet, az éppen a negatív karakterek, közülük is a nővérek ezzel a Vendetta-maszkra hajazó álarccal. Talán nem túlzás azt állítani, hogy sikerült egy maszkkal ijesztőbb filmes gonoszt alkotni, amely ad egy kis horrorisztikus beütést az egésznek, s indokoltnak látszik a 12-es karika is. A film végi nagy összecsapás nagyon látványosra sikeredett, mégis az itt megfogalmazódó üzenet volt az, amire felkaptam a fejem: valóban az emlékeink formálják meg azokat a személyiségjegyeinket, amelyek alapján egy közösség úgy lát minket, ahogy? A filmnek határozott (s szerintem nagyon szimpatikus módon kifejezett) álláspontja van a kérdést illetően, s talán azt is üzenheti, hogy ennek köszönhetően bizonyos események bekövetkezése után lehetőségünk van az újrakezdésre is.
A Kubo és a varázshúrok egy nagyon jó kis mese, nemcsak a kicsiknek (sőt a kissé horrorisztikusra sikerült jelenetek miatt sokkal inkább felnőtteknek), emellett pedig egy kiváló bizonyíték arra, hogy digitális technika ide-vagy oda, a stop-motionnel is lehet nagyszerű dolgokat filmvászonra álmodni!
84 Kubo és a varázshúrok (2016)
akció | animáció | családi | fantasy | kaland
A képzeletbeli Japánban játszódó történet főhőse az okos és jószívű Kubo, aki azzal szórakoztatja kisvárosa lakóit, hogy különféle történeteket talál ki. Egy nap... több»
Szereplők: Matthew McConaughey, Charlize Theron, Ralph Fiennes, Rooney Mara, Brenda Vaccaro
