A Le Boulet a klasszikus vígjátékokat idézi (pl. Louis de Funes filmjeit), amikor a vígjátéknak nem csak a nevettetés, alpári poénok vagy a cselekmény teljes hiánya (lásd. Nagyfiú 1-2) voltak a fő jellemzői, hanem kapott egy kerek történetet is. Így amellett, hogy a film vicces, a néző követi a cselekményt is, ami illő módon kezd kacifántos és követhetetlen lenni, ráadásul annyi karakter bukkan elő, hogy már azt sem tudja eldönteni az ember, hogy ki kicsoda (lásd Oscar).
És ez az amitől egy vígjáték az lesz ami, nemcsak egy történet nélküli poénáradat.
A Le Boulet a klasszikus vígjátékokat idézi (pl. Louis de Funes filmjeit), amikor a vígjátéknak nem csak a nevettetés, alpári poénok vagy a cselekmény teljes hiánya (lásd. Nagyfiú 1-2) voltak a fő jellemzői, hanem kapott egy kerek történetet is. Így amellett, hogy a film vicces, a néző követi a cselekményt is, ami illő módon kezd kacifántos és követhetetlen lenni, ráadásul annyi karakter bukkan elő, hogy már azt sem tudja eldönteni az ember, hogy ki kicsoda (lásd Oscar). És ez az amitől egy vígjáték az lesz ami, nemcsak egy történet nélküli poénáradat.