2026.02.05 09:47 Bafam Olvasottság: <100x
0

Érdekes volt, mit ne mondjak... Csak kapkodtam a fejem, hogy mikor mi fog történni

Paul Thomas Anderson Magnólia (1999) című alkotása nem csupán egy film, hanem egy monumentális, 188 perces érzelmi hullámvasút, amely a kilencvenes évek végének egyik legemlékezetesebb darabja. A helyszín a napsütötte Kalifornia, azon belül is a lüktető Los Angeles, ahol a San Fernando-völgy aszfaltján kereszteződnek a sorsok. Ez a bravúrosan megszerkesztett, több szálon futó történet egy igazi sztárparádé, ahol minden alakítás súlyos és húsba vágó.

A cselekmény középpontjában a megbánás, a hűtlenség és a végső megbocsátás áll. Tom Cruise karrierje egyik legerősebb formáját hozza a toxikus maszkulinitást hirdető Frank Mackey szerepében, akinek arroganciája mögött egy mély, gyermekkori trauma és egy fájdalmas apa-fia kapcsolat húzódik. A haldokló apa mellett ott virraszt a jóságos ápoló, Philip Seymour Hoffman, és a bűntudattól mardosott feleség, Julianne Moore, aki a megcsalás és a nyílt házasság útvesztőiben vesztette el önmagát.

Érdekes volt, mit ne mondjak... Csak kapkodtam a fejem, hogy mikor mi fog történni

A film képi világa lenyűgöző: a hosszú felvétel alkalmazása dinamizmust ad a belső tereknek, miközben a narratíva olykor visszanyúl az '50-es és '60-as évek sorsszerű véletleneihez. A bűnök között ott kísért a rák mint az elmúlás kíméletlen szimbóluma, és a múltbéli megcsalás terhe, amit William H. Macy és Clark Gregg karakterei is hordoznak.

A mű rendkívül megosztó, köszönhetően a bibliai léptékű, metaforikus képeinek. A nézőt egyfajta ima kíséri végig a káoszon, amely végül egy teljesen abszurd, mégis katartikus, meglepő befejezés képében csúcsosodik ki. Ezt az opust nem lehet egyszeri megnézéssel teljesen befogadni. Nálam 5/4 csillag.

86 Magnólia  (1999)

dráma

Egy magányos városban a San Fernando völgyben néhány ember története egymásba fonódik a véletlen szeszélyéből: a csodagyerek, a volt csodagyerek, a haldokló édesapa, egy... több»

0