Katherine Johnson nevével először a Timeless című időutazós sorozatban találkoztam. Akkor egy kicsit utánanéztem, ki is volt ő, így a film megnézésekor már nem teljesen ismeretlenül ültem le elé. Bár drámáról van szó, az egész filmet végigkíséri egyfajta üdítő hangulat. Ebben nagy szerepe van a három főszereplő közti jókedvű dinamikának és a kiváló filmzenéknek. A történet nem szájbarágós, ami szerintem előnyére válik. A szakmai részét laikusként nem mindig tudtam követni, de nem is ez volt számomra a lényeg. Az viszont egyértelmű, hogy a női egyenjogúság és a rasszizmus témái erőteljesen és érzékenyen jelennek meg. Taraji P. Henson elképesztően hiteles, szinte érezni lehet, milyen súlyt cipel egy olyan nő, aki egyszerre néz szembe a nemi, faji és szakmai előítéletekkel. Kevin Costnerrel közös jeleneteik különösen emlékezetesek, gyakorlatilag elsöpörnek mindenki mást a vászonról. Jim Parsons viszont nekem kicsit kilógott, nehéz volt elvonatkoztatni Sheldon karakterétől. Ez a film egy olyan nőről szól, akiről méltatlanul kevés szó esett korábban, pedig meghatározó szerepe volt az amerikai űrkutatás történetében. Örülök, hogy elkészült ez az alkotás – még ha néha túl cukormázas is, akkor is érdekes és fontos darab. Jó látni az utat, ami a ’69-es Holdra szálláshoz vezetett, és közben megismerni azokat, akik valóban eljuttatták odáig az emberiséget – számokkal, tudással és kitartással.
Katherine Johnson nevével először a Timeless című időutazós sorozatban találkoztam. Akkor egy kicsit utánanéztem, ki is volt ő, így a film megnézésekor már nem teljesen ismeretlenül ültem le elé. Bár drámáról van szó, az egész filmet végigkíséri egyfajta üdítő hangulat. Ebben nagy szerepe van a három főszereplő közti jókedvű dinamikának és a kiváló filmzenéknek. A történet nem szájbarágós, ami szerintem előnyére válik. A szakmai részét laikusként nem mindig tudtam követni, de nem is ez volt számomra a lényeg. Az viszont egyértelmű, hogy a női egyenjogúság és a rasszizmus témái erőteljesen és érzékenyen jelennek meg. Taraji P. Henson elképesztően hiteles, szinte érezni lehet, milyen súlyt cipel egy olyan nő, aki egyszerre néz szembe a nemi, faji és szakmai előítéletekkel. Kevin Costnerrel közös jeleneteik különösen emlékezetesek, gyakorlatilag elsöpörnek mindenki mást a vászonról. Jim Parsons viszont nekem kicsit kilógott, nehéz volt elvonatkoztatni Sheldon karakterétől. Ez a film egy olyan nőről szól, akiről méltatlanul kevés szó esett korábban, pedig meghatározó szerepe volt az amerikai űrkutatás történetében. Örülök, hogy elkészült ez az alkotás – még ha néha túl cukormázas is, akkor is érdekes és fontos darab. Jó látni az utat, ami a ’69-es Holdra szálláshoz vezetett, és közben megismerni azokat, akik valóban eljuttatták odáig az emberiséget – számokkal, tudással és kitartással.