Nekem nagyon tetszett ez a film, mert a készítők úgy gondolom, arra helyezték a hangsúlyt, hogy ne egy egysíkú és stílusú vígjátékot hozzanak össze, hanem minden néző találjon benne magának szerethetőt. Mivel én a káromkodós és az élethelyzettel ellenkező humort nem szeretem, ezért kellemes csalódás volt, az első részhez képest, mely tele volt ilyen jellegű jelenetekkel. Azért egy-egy mutatóban maradt benne, de abszolút elviselhető volt. Aki szereti a családias hangulatú mozit, aki az intelligens humorért néz meg egy filmet és aki csak egy könnyed esti kikapcsolódásra vágyik, ajánlani tudom. Külön kiemelném a Wahlberg-Ferrel duót, akik szerintem a legnagyobb közös alakításukat vitték a filmvászonra. Egyébként is külön-külön nagy kedvenceim, de együtt verhetetlenek. Igazából Wahlberg más műfajokban mutatta eddig meg magát, de most végre megtalálta a karaktert, melyben remek vígjátékszínész is lehet, nem pedig egy plüssmackóval trógerkodva próbálja learatni a babérokat. Mel Gibson is telitalálat volt a nőcsábász nemtörődöm, gazdag nagypapa szerepére, csakúgy mint John Lithgow-é, akinek annyira nem követtem ezidáig munkásságát, de most felhívta magára a figyelmet. Külön megemlíteném, a gyerekszereplők, főleg a kisfiút alakító színész páratlan játékát, csakúgy, mint a néhány rejtett üzenetet a mai kor romlására, mint az állandóan az okostelefonját babráló tinédzserlány, vagy a kedvtelésből lopó modellalkatú nő, akit a középszerű anyuka próbál megállítani és a biztonsági őr még őt tartja zaklatónak. Azt is tegyük hozzá, hogy John Cena sosem lesz A kategóriás színész, még csak a régi testépítőkből lett szórakoztatóipari munkások szintjét vagy The Rock-ét sem fogja megütni, de az ilyen mellékszerepeket pont neki találták ki. A filmben a legüdébb színfolt Ferrell stílusán kívül a végén a dalos jelenetben a csókért sorban álló lányok közül kikandikáló kujon kisfiú megjelenése volt. Nagyon jól szórakoztam az elejétől a végéig, egyszer mindenképp érdemes megnézni.
Nekem nagyon tetszett ez a film, mert a készítők úgy gondolom, arra helyezték a hangsúlyt, hogy ne egy egysíkú és stílusú vígjátékot hozzanak össze, hanem minden néző találjon benne magának szerethetőt. Mivel én a káromkodós és az élethelyzettel ellenkező humort nem szeretem, ezért kellemes csalódás volt, az első részhez képest, mely tele volt ilyen jellegű jelenetekkel. Azért egy-egy mutatóban maradt benne, de abszolút elviselhető volt. Aki szereti a családias hangulatú mozit, aki az intelligens humorért néz meg egy filmet és aki csak egy könnyed esti kikapcsolódásra vágyik, ajánlani tudom. Külön kiemelném a Wahlberg-Ferrel duót, akik szerintem a legnagyobb közös alakításukat vitték a filmvászonra. Egyébként is külön-külön nagy kedvenceim, de együtt verhetetlenek. Igazából Wahlberg más műfajokban mutatta eddig meg magát, de most végre megtalálta a karaktert, melyben remek vígjátékszínész is lehet, nem pedig egy plüssmackóval trógerkodva próbálja learatni a babérokat. Mel Gibson is telitalálat volt a nőcsábász nemtörődöm, gazdag nagypapa szerepére, csakúgy mint John Lithgow-é, akinek annyira nem követtem ezidáig munkásságát, de most felhívta magára a figyelmet. Külön megemlíteném, a gyerekszereplők, főleg a kisfiút alakító színész páratlan játékát, csakúgy, mint a néhány rejtett üzenetet a mai kor romlására, mint az állandóan az okostelefonját babráló tinédzserlány, vagy a kedvtelésből lopó modellalkatú nő, akit a középszerű anyuka próbál megállítani és a biztonsági őr még őt tartja zaklatónak. Azt is tegyük hozzá, hogy John Cena sosem lesz A kategóriás színész, még csak a régi testépítőkből lett szórakoztatóipari munkások szintjét vagy The Rock-ét sem fogja megütni, de az ilyen mellékszerepeket pont neki találták ki. A filmben a legüdébb színfolt Ferrell stílusán kívül a végén a dalos jelenetben a csókért sorban álló lányok közül kikandikáló kujon kisfiú megjelenése volt. Nagyon jól szórakoztam az elejétől a végéig, egyszer mindenképp érdemes megnézni.