Woody Allen az a fajta rendező, akinek ha majd leengedik a koporsóját, ő akkor is vissza fog mászni a láncokon... Na szóval egy ilyen mentalitású ember munkája a Wonder Wheel.
A helyszín az 50-es évekbeli Conay Island romantikus világa. A középpontban egy rémes család áll, egy nehéz természetű, iszákos férj, egy lebecsült, beteljesületlen álmokat cipelő feleség, a gengszter férje elől menekülő lány és egy fiatal, jóképű, kalandokra éhes úszómester a parton, és máris kész a könnyed, szirupos románcok vegykonyhája a jól bevált recept alapján.
A sármos, életmentő Mickey egy esős napon találkozik a magányosan a parton sétáló, melankolikus, ám gyönyörű és szenvedélyes férjes asszonnyal, Ginnyvel, akivel közös a művészet iránti hódolatuk is, így hamar egymásba habarodnak és viszonyt kezdenek. Ginny boldog, mert az új szerelem feledteti vele eltemetett karrierjét, Humpty kiállhatatlan viselkedését és Richie gyújtogatás iránti mániáját. Mickey pedig élvezi az érett nővel töltött időt. És ezt a látszólagos idillt borítja fel Humpty rosszéletű lányának érkezése, aki fiatalon elfuserált életét igyekszik helyrehozni, és ehhez nem mást szemelt ki, mint Mickey-t, a vízimentőt... (A kedves direktor úr csak nem a saját életéből merített ihletet, amikor összeszűrte a levet Mia Farrow koreai nevelt lányával?)
A film alatt nem értettem, miért szerepel a címben az "Óriáskerék", mivel egyáltalán nem részese a történetnek. A végére csak azt a párhuzamot tudtam vonni, hogy ahogyan az óriáskerék nagy utat tesz meg, mégis visszatér ugyanoda, úgy a szereplők is bár sok mindenen keresztülmennek, a történet végén mégis visszatérnek pontosan oda, ahonnan elindultak. A helyszínek gyakran az érzelmi állapotra is utalnak, a vidámpark a negatív érzelmeket, magányt, a reménytelenséget és a lemondást szimbolizálja, míg a tengerpart a pozitívakat, az újat, a változást, a reményt.
A karakterek elég kiszámíthatók és sablonosak, de szórakoztatók. Jim Belushi roppant karizmatikus a tuskó Humpty szerepében, kedvelhetővé teszi az alapvetően ellenszenves karaktert. Justin Timberlake sosem volt jó színész, pontosabban fáj nézni a játékát. Most is elég idétlen volt mint narrátor, viszont a nyálas selyemfiú testhez álló karakter volt számára, így elfogadhatón alakította. Juno Temple hozta, amit a karaktere megkívánt, de semmi pluszt nem tett vele.
És végül a sarkalatos pont, aki miatt tulajdonképpen megnéztem a filmet: Kate Winslet. Figyelemre méltó, amilyen tehetséggel életre kelti a lapos karaktert, elképesztő drámaisággal és színpadiasan adja elő az egykor színészi babérokra törő pincérnőt. És itt még meg kell említenem, hogy Allen úr elég hálátlanul bánt Ginny karakterével, mintha direkt lenne a hozzáállásában egy nőgyűlölő felhang.
Mi is igazából a Woonder Wheel? Tartalmas dráma, mely lecsupaszítva mutatja be az emberi lélek tűrőképességét, vagy egy elkeseredett öregember utolsó próbálkozása az "Életem nagy dobása" elkészítésére? Ezt mindenki döntse el maga!
Az ’50-es és négy ember sorsa fonódik össze és változik meg végzetesen Coney Island nyüzsgő vidámparkjában: az érzelmileg labilis Ginny (Kate Winslet – A felolvasó, A... több»
Szereplők: Kate Winslet, Justin Timberlake, Juno Temple, James Belushi, Debi Mazar
