A film bizony egyszerre hagyott bennem hiányérzetet és élményt egyaránt. Az bizonyos, hogy a rendező nagyon jól látja a kulturális válságot, a sznobizmus vezette „művészet” totális csődjét. Tudom, hogy ez a mondat sokaknál kiveri a biztosítékot, mégis az a véleményem, hogy a beteg, élvhajhász, semmitmondó világkép halálra van ítélve. Ezt tehát nagyon jól látja a film megalkotója. A színészek jól alakítanak, a főszereplő nagyon jól el tudja adni a bizonytalan, sorsába épp csak belenyugvó, már mindentől elfáradt múzeum-vezetőt, aki jól tudja, hogy a nagy semmit árusítják a világnak. Más: a filmbe bele van kódolva, mi lesz az ilyen országok sorsa a jövőben - ezt példázza a főszereplő találkozása a más kultúrából érkezett gyerekkel. Itt mit sem számít az, hogy ők ketten miről vitatkoznak, hanem egyedül az számít, hogy távlatilag ennek mi lesz a következménye. És bizony, ami mindvégig benne feszül a filmben: kiürült emberek nem lesznek képesek megmenteni sem a művészetet, sem önmagukat!
A film bizony egyszerre hagyott bennem hiányérzetet és élményt egyaránt. Az bizonyos, hogy a rendező nagyon jól látja a kulturális válságot, a sznobizmus vezette „művészet” totális csődjét. Tudom, hogy ez a mondat sokaknál kiveri a biztosítékot, mégis az a véleményem, hogy a beteg, élvhajhász, semmitmondó világkép halálra van ítélve. Ezt tehát nagyon jól látja a film megalkotója. A színészek jól alakítanak, a főszereplő nagyon jól el tudja adni a bizonytalan, sorsába épp csak belenyugvó, már mindentől elfáradt múzeum-vezetőt, aki jól tudja, hogy a nagy semmit árusítják a világnak. Más: a filmbe bele van kódolva, mi lesz az ilyen országok sorsa a jövőben - ezt példázza a főszereplő találkozása a más kultúrából érkezett gyerekkel. Itt mit sem számít az, hogy ők ketten miről vitatkoznak, hanem egyedül az számít, hogy távlatilag ennek mi lesz a következménye. És bizony, ami mindvégig benne feszül a filmben: kiürült emberek nem lesznek képesek megmenteni sem a művészetet, sem önmagukat!