A négyzet

Egy zseniális helyzetkomikumú, komoly etikai kérdéseket felvető, nagyon érdekes alkotás lett Ruben Östlund következő nagyjátékfilmje. Remekművet vártam, de sajnos a film cselekménye szétszórt, a szálak teljesen érdektelenek de ami a legzavaróbb, hogy szerintem egyszerűen túl hosszú a maga 2 és fél órájával. Szóval Östlund filmje igazából abszolút kísérleti jellegű, melyben a rendező egy csomó érdekes jelenettel pakolta tele a filmjét és kíváncsi hogy mit reagálunk rá. De helyenként tényleg zsenilás csak néha ki esik ebből a szerepből sajnos. Összegezve tehát jeleneteiben fantasztikus de történetében kicsit széteső darab ez.

Egy kicsit vontatott volt és nagyon szájbarágós. Az ugyan tetszett, hogy az olcsó költségvetés miatt nagyon is a történetre helyzeték a hangsúlyt, ebből a szempontból a film hiánypótló. De nem igazán tudott egy maradandó filmélményt nyújtani.

Tetszik ez a fajta intelligens humor, amivel a film operál, sok mindenre lehet használni, és az ember csak kb. a felénél döbben rá valójában, hogy sokkal nagyobb mélységei vannak a filmnek, mint ahogy az látszik. Nekem a színészi alakítások valahogy szokatlanok, bár valószínűleg ez azért is van, mert eredeti nyelven néztem, és ettől valahogy szikárabb. Szóval lehet, hogy érdemes magyar szinkronnal nézni, ha van. :)

Hát ez a film nekem nagyon bejött. Nagyon jelentéktelenül indult, ha lehet ezt mondani, de utána nagyon beindult. A történet elképesztően lassan építkezik, hogy azután annál nagyobbat üssön. Érdemes megnézni!