A négyzet (2017)

Nem szeretem az ilyen rendkívül semleges jellegű, nagyon szétesett koncepciójú filmeket, ami után használati utasítást kell keresnem, hogy megértsem: ez most mitől is volt jó...?Egy jó film letisztult és úgy vannak kiélezve a szituációk, hogy azok összeállnak egy erőteljes koncepcióvá. Ez a film kapcsolatos a píszí mozgalmakkal, de mégis alig akar összeállni, pedig erős helyzetek vannak benne. Karakterek tekintetében is legfeljebb a főszereplő esetében beszélhetünk, de speciel neki sincs olyan nagyon kiemelkedő karaktere, amitől hanyattvágnám magam. Jó ellenpélda erre a filmre az Eszeveszett Mesék. Ott tényleg azt éreztem, hogy azok a szeletek, vagy szilánkok, amiből építkezik, összetart egy erős közléssé.

Ritka unalmas volt és alig bírtam ébren maradni. Hiba volt még csak belekezdeni is. Kellett volna valami, ami miatt úgy érzem, hogy ez elragadó, de sajnos nem éreztem. Kár érte pedig nagyon vártam és pozitívan álltam az egészhez, mint kiderült teljesen feleslegesen.

Más tekintélyes filmítészek mellett Cannes zsűrije kiemelkedőnek ítélte ezt a filmet, Berlin is díjazta mind az öt jelölt kategóriában, én nem! A hossza felér egy egész éjszaka tartó rémálommal, a megpendített témák elvarratlanul lógnak a levegőben, ezzel még inkább nehezítve a néző dolgát. "Iszonyatosan boldog vagyok, de nem tudom, érdemeltünk-e ennyi díjat" nyilatkozta a rendező Berlinben, és ha még Oscart is nyer(ne), akkor újra a hupilila művészfilmek, a közönséget magasról lenéző alkotások évadja következik. Erre sajnos a túlzott hype miatt sok esély van. Mindegy, a Filmakadémia melléfogásaival nem kell foglalkozni!

Vártam valamit ettől a filmtől, és valamilyen szinten hozta is azt, de nem eléggé. Persze, görbe tükröt tart a modern művészet és a mai társadalom elé, és van egy fajta kellemes humora, de van vele egy kis gond. Nem elég érdekes. Főleg nem 2 és fél órán át. Feleslegesen túl van húzva (talán egyedül a végén az éttermes performansz volt, ahol tényleg rendbe volt a rászánt jatékidő), nem mutat sok újat és nagyjából a történet fele ami oké, másik fele meg csak van, hogy menjen az idő.

A négyzet egy szürrealizmussal enyhén beoltott svéd társadalomkritika és dráma, de ezt nyugodtan ki lehet terjeszteni a hasonló nyugati országokra, még ha pl. hozzánk képest a svédek előttünk (mögöttünk?) járnak is a kifigurázott jóléti állam eszményképéhez. Jóléti-e az az állam, ahol a többség valóban jómódú? Minden mérhető statisztikai adat azt mutatja, hogy össztársadalmi szinten igen, de mi van, ha közben a nem mérhető dolgok elsorvadnak? Christian múzeumának legújabb kiállítása a négyzet, ami bárkinek megadja a törődést és egyenlő jogokat, ha belelép. Nagyon hangzatos, de nem az lenne a cél, amit egyébként majdnem el is értünk, hogy ez mindenkire érvényes legyen? Szerintem az az üzenete... több»