1Zsuzska

A gyermek utáni vágy drámája
Nagyon mélyen érintett a film. Talán azért is, mert a családomban van olyan pár, akik a vég nélküli próbálkozások remény-reménytelenség hullámzásán keresztül jutottak a pozitív eredményig. A szereplők, forgatókönyv és a lélekábrázolás/defektuálódás is hibátlan.

Amikor az erkölcsiség utolsó pislákoló fénye kihuny
Végtelen szomorúság maradt a film befejezése után. Pedig igazi kalandfilmként indult, bemutatva a nagy közép-keleti és magyar valóságot, ez jó kis bosszútörténet lesz, gondoltam. Különösképpen tetszett a bolgár színésznő száraz, valójában egyáltalán nem szimpatikus szerepformálása, azonban a maffia behálózása miatt mégis szimpatikussá tette a történet végéig, ahogyan a maga módján felvette a kesztyűt. Azonban a vége számomra már az a mocsár, amellyel nem tudok semmilyen szinten azonosulni. Csak ámulok és bámulok, miért jutott hősünk a teljes erkölcsi megsemmisülés mélyéig. Talán én vagyok naiv csak. Így marad a kiút nélküli nyomorúság érzése. Ez lenne a valóság?

Remek zene, jó történet, szerelem
Számomra nagyon élvezetes kikapcsolódást nyújtott, talán, mert rosszabbra készültem. Hála a kitűnő színészi munkának és a kiváló megzenésítésnek is. Igencsak volt min mosolyogni vagy nosztalgiázni az andalító számok közben, és a történet sem volt "egyszerűbb", mint a Mamma Mianál. Úgyhogy kellően elandalított, élveztem minden percét. Még biztosan újranézem.

Könnyednek tűnik a valódi...
Kissé hullámzó végig, némi üresjárat is elfér benne, de minden percét élveztem. A főszereplők, különösképpen a szomorkás Avát megformáló színésznő elképesztő hitelességgel, érzékenységgel mutatja be a középkorú nők midlife krízisben átélt nehézségeit, az új felfedezések örömét, kisebb-nagyobb bukdácsolásait.

Nem hagy nyugodni... Csak keringenek a gondolataim... XXI. századi „civilizált, high-tech, paradicsomi” világunk lassanként megérik a pusztulásra. Rendes forgatókönyvvel, rendes rendezéssel, rendes szereplőkkel vezet bennünket az alkotó felszínesen könnyed stílussal egyenesen az önakasztás felé. Groteszk tükörben nézhetjük végig saját érzelmi megfeneklésünk egyes darabjait, szinte etűdszerűen, mégis lassanként egésszé áll össze a kép. Manipulál a rendező bennünket, nevetésre ingerelve percenként, ahogy manapság világunkban a média is megteszi, és mi hisszük a délibábot... Hogy mit láthatunk? SPOILER: Nincsenek már valódi kapcsolatok, valódi nők és igazi férfiak, figyelmes, gondoskodó szülők,... több»