Hogyan legyél latin szerető

Ha a mafab a 300 legjobb szatíra közé sorolja, akkor sejthetjük milyen filmről van szó. Passzívan kezdtem el nézni egy családi eseményen, miközben a háttérben futott a tv-ben. De már az elején volt pár olyan jelenet, amire odapillantottam és felkelte... Többtte az érdeklődésemet, ezért úgy gondoltam adok egy esélyt neki. Különben nem biztos, hogy valaha megnéztem volna. Pedig aztán kellemesen csalódtam, igazán szórakoztató volt, függetlenül a közhelyes viccektől. Elég gyakori, hogy a spanyol-amerikai kooperációs filmeknél bele írnak egy-egy párbeszédet spanyolul is a jelenetekbe, ami külön pozitívum, hogy ezen magyar szinkronnál se változtattak. Ez amúgy azért van így, mert az adott színész sokkal jobban tudja a temperamentumosabb jeleneteket az anyanyelvén kifejezni. Ebben a filmben Salma Hayek szólalt meg spanyolul és ez így nagyon jó volt. A kis Hugo karaktere is sokat dobott a filmen. De ne essünk tévedésbe, mert ettől még nem nagyon lesz belőle egy családi vígjáték. A film témáját illetően sokkal jobb lett ez, mint egy Adam Sandler-Rob Schneider-David Spade trió vígjáték, melyek szerintem sokkal közönségesebbek és alpáribbak. Nem mellesleg azokban is szerepelt már Salma Hayek. De úgy gondolom ebben a filmben minden szereplő nagyon a helyén volt. Emellett szuper volt a szinkron leosztás is. Pásztor Erzsi hangját külön kiemelném. Ebben a szerepben is igazán remekelt és szintén egy pluszt adott hozzá az értékelésemhez. Összességében teljesen jó vígjáték, egyszer megnézhető.

Jól indult, de egyre laposabb és közhelyesebb lett a történet. Egynek elment, volt benne pár jó poén.

Számomra az év meglepetésfilmje. Nagyon bejött a humora. Tetszik ez a fordított felállás, hogy most nem egy nő az aranyásó. Az igaz, hogy volt benne néhány kínosabb jelenet is, amit szívesen nélkülöztem volna, de a legtöbb vígjátékban ez már csak így... Több megy. A színészekről nekem az jött le, hogy élvezték a szerepüket és a forgatást. Külön kiemelném Salma Hayek-ot, aki 50 felett is egy igazi bombázó és a karakterét, aki vígjátékokban ritkán látható szinten normális, mégis vicces szereplő. Ő és Eugenio Derbez remekül működtek együtt. Üdítő volt látni ezt a hétköznapiságot, mivel mostanában általában az idiótizmus az egyik legnagyobb humorforrás. Persze erre is volt példa, Kristen Bell éppen Hayek ellenkezőjét nyújtja itt. A kisebb szerepekben is megbújik néhány jól ismert karakter (Michael Cera, Robb Riggle vagy Rob Corddry), ami tovább dob a filmen. Amiben pedig biztos vagyok, hogy Mckenna Grace a jövőben szupersztárrá fog válni. A sok hülyéskedés mellett jut idő komolyabb jelenetekre is, amit aztán megint egy kisebb poénnal dobnak fel. Összefoglalva, remek színészek, jó poénok és jó történet.

Eugenio Derbez, a Mexikóban született színész a spanyol nyelvterület legjobban kedvelt szereplője számomra is szimpatikus, bár a filmbéli „foglalkozása” eléggé visszatetsző. Közepes vígjátéknak könyveltem el, de szerencsére a téma ellenére mellőzte a... Többz altesti poénok túlzásba vitelét. Sokat segített a film értékelésénél Hugo, a helyes tudóspalánta unokaöccs szerepeltetése, meg a szépséges Salma Hayek, mint hugica. Csak az a rengeteg spanyol nyelvű dialógus ne lett volna, mert az általam látott verzióból hiányzott a felirat. Értem én, hogy ezzel is kedvezni akartak az USA-ban élő nem WASP népességnek, legyen egy kis diskurzus az anyanyelvükön. Már az első képkockákon mutatott poén is eléggé morbid volt, ahogy a sorozatos tolószékes jelenet is, de mindig felhangzott a kiáltás: „Jól vagyok!” A mostani kevés nívós vígjáték felhozatalhoz képest szerethető szórakozást nyújtott.