Hogyan legyél latin szerető (2017)

Jól indult, de egyre laposabb és közhelyesebb lett a történet. Egynek elment, volt benne pár jó poén.

Számomra az év meglepetésfilmje. Nagyon bejött a humora. Tetszik ez a fordított felállás, hogy most nem egy nő az aranyásó. Az igaz, hogy volt benne néhány kínosabb jelenet is, amit szívesen nélkülöztem volna, de a legtöbb vígjátékban ez már csak így megy. A színészekről nekem az jött le, hogy élvezték a szerepüket és a forgatást. Külön kiemelném Salma Hayek-ot, aki 50 felett is egy igazi bombázó és a karakterét, aki vígjátékokban ritkán látható szinten normális, mégis vicces szereplő. Ő és Eugenio Derbez remekül működtek együtt. Üdítő volt látni ezt a hétköznapiságot, mivel mostanában általában az idiótizmus az egyik legnagyobb humorforrás. Persze erre is volt példa, Kristen Bell éppen Hayek ellenkezőjét nyújtja itt. A kisebb szerepekben is megbújik néhány jól ismert karakter (Michael Cera, Robb Riggle vagy Rob Corddry), ami tovább dob a filmen. Amiben pedig biztos vagyok, hogy Mckenna Grace a jövőben szupersztárrá fog válni. A sok hülyéskedés mellett jut idő komolyabb jelenetekre is, amit aztán megint egy kisebb poénnal dobnak fel. Összefoglalva, remek színészek, jó poénok és jó történet.

Eugenio Derbez, a Mexikóban született színész a spanyol nyelvterület legjobban kedvelt szereplője számomra is szimpatikus, bár a filmbéli „foglalkozása” eléggé visszatetsző. Közepes vígjátéknak könyveltem el, de szerencsére a téma ellenére mellőzte az altesti poénok túlzásba vitelét. Sokat segített a film értékelésénél Hugo, a helyes tudóspalánta unokaöccs szerepeltetése, meg a szépséges Salma Hayek, mint hugica. Csak az a rengeteg spanyol nyelvű dialógus ne lett volna, mert az általam látott verzióból hiányzott a felirat. Értem én, hogy ezzel is kedvezni akartak az USA-ban élő nem WASP népességnek, legyen egy kis diskurzus az anyanyelvükön. Már az első képkockákon mutatott poén is eléggé morbid volt, ahogy a sorozatos tolószékes jelenet is, de mindig felhangzott a kiáltás: „Jól vagyok!” A mostani kevés nívós vígjáték felhozatalhoz képest szerethető szórakozást nyújtott.

Tök gáz a film. Lealacsonyító és sértő. Férfiakra, nőkre, latinokra, idősre fiatalra egyaránt.

Szerintem a borítója nem a legsikeresebb módon tudja moziba csalogatni az embert, de egész kellemes csalódás volt. A sztorija kerek, és a poénok mellett felmerülnek komoly gondolatok is, tehát nem egy állatságban gazdag, könnyesre röhős filmről beszélünk. A főszereplő karakterek szerethetőek, és a kisráccal nagyon jól működik a páros. A film hossza sajnos rásegít arra, hogy néhol ellaposodjon, de nem a tucatvígjátékok közé tartozik, érdemes egyszer megtekinteni.