Kiváló vasalós film. Annyira vontatott a történetvezetése, hogy kicsi belealvás vagy egy rövidebb szünet belefér. Talán a mai igényeknek már túl lassú. A horror itt kb. annyi, hogy kimondják a halott szót. A kisfiú, aki vonatozni akart, mert megígérték neki, visszatér, hogy ezt a szemére vesse apucinak. Apuci pedig megveszi a vonatot, és együtt boldogan vonatoznak, amíg mind meg nem halnak, mint egy boldog család. Ami tetszett: nem volt benne PC hype. Emiatt lehetett foglalkozni a történettel. A történet egyszerű, de nagyszerű. Pont annyi, hogy legyen. Ahogy a művészfilmeknél szokták mondani, nem a történet a lényeg. Ez a film arról szól, hogy ki hogyan éli meg ugyanazt a helyzetet. Különösen tetszett, hogy minden főhős találkozik a film során legalább egyszer a rideg valósággal, ami kizökkenti a kis világából. Szerencse, hogy nem egy csomópontra építette a rendező a filmet, mert így kellemes és szórakoztató lett. Összességében jó lett a film, bár elsőre nem tűnt annak. Ami nem tetszett: vontatott hangulat. Mosolygó embert nem nagyon látni a filmben. Ahhoz képest, hogy mennyi idő elment apróságokra, a végkifejleten gyorsan túlesett a film, mint színházba vágyó az oltáson. Sokkal szebben is be lehetett volna fejezni. Kinek ajánlott? Akinek fontos a gyász témája, aki szereti az elválós-kibékülős filmeket, akinek meghalt valakije, és ezért a téma közel áll hozzá, akinek csak úgy kedve van egy nyugis filmet megnézni némi mondanivalóval.
Kiváló vasalós film. Annyira vontatott a történetvezetése, hogy kicsi belealvás vagy egy rövidebb szünet belefér. Talán a mai igényeknek már túl lassú. A horror itt kb. annyi, hogy kimondják a halott szót. A kisfiú, aki vonatozni akart, mert megígérték neki, visszatér, hogy ezt a szemére vesse apucinak. Apuci pedig megveszi a vonatot, és együtt boldogan vonatoznak, amíg mind meg nem halnak, mint egy boldog család. Ami tetszett: nem volt benne PC hype. Emiatt lehetett foglalkozni a történettel. A történet egyszerű, de nagyszerű. Pont annyi, hogy legyen. Ahogy a művészfilmeknél szokták mondani, nem a történet a lényeg. Ez a film arról szól, hogy ki hogyan éli meg ugyanazt a helyzetet. Különösen tetszett, hogy minden főhős találkozik a film során legalább egyszer a rideg valósággal, ami kizökkenti a kis világából. Szerencse, hogy nem egy csomópontra építette a rendező a filmet, mert így kellemes és szórakoztató lett. Összességében jó lett a film, bár elsőre nem tűnt annak. Ami nem tetszett: vontatott hangulat. Mosolygó embert nem nagyon látni a filmben. Ahhoz képest, hogy mennyi idő elment apróságokra, a végkifejleten gyorsan túlesett a film, mint színházba vágyó az oltáson. Sokkal szebben is be lehetett volna fejezni. Kinek ajánlott? Akinek fontos a gyász témája, aki szereti az elválós-kibékülős filmeket, akinek meghalt valakije, és ezért a téma közel áll hozzá, akinek csak úgy kedve van egy nyugis filmet megnézni némi mondanivalóval.