2018.01.26 21:18 Berto49 Olvasottság: 164x
0

Sóhajok hídja

Folyamatosan filmvászonra kerülnek a magyar kriminalisztika leghírhedtebb ügyei; Mágnás Elza esete (Félvilág), Kovács Péter gyilkosságai (A martfűi rém), az újabbak közül, Ambrus Attila bankrablásai (A Viszkis) és a legújabb, a magyar Pitavalba került Léderer-ügy. A bűnügyi esetek feldolgozása a történelmi hűség szempontjából eléggé kétes, ami számomra kissé érthetetlen. Miért kell elrugaszkodni a valóságtól, miért kell mögöttes tartalmakat begyömöszölni a megtörtént rémségek közé? Maguk a megtörtént bűnügyek is borzasztóan sokkolók, nem kellene oda nem illő mondanivalókkal „kicifrázni”. A szóban forgó filmről: szerintem sokkal szerencsésebb lett volna, ha megtartják az eredeti munkacímet, vagyis a Sóhajok hídját.

A trágárság amúgy is hihetetlenül elterjedt, igazán szükség volt az inkriminált szó használatára? A másik kifogás, ami a film kapcsán eszembe jutott: nehogy már a magyar filmek trendi figurája legyen a felismerhetetlenségig elhízott, kopasz „zsírszalonna” típusú szereplők! (lásd Rudolf Péter az 1945-ből). Értem én, hogy áthallással Rákosi elvtárs alakjára céloznak, de legyen annyi bátorságuk a filmeseknek, hogy egy az egyben R.M. életét és személyiségét állítsák a központba. Erre még nem érett meg a helyzet? Csak sanda hasonlítgatással próbálkoznak.

Sóhajok hídja

A filmnek egyébként volt némi „tarrbélás” beütése azzal együtt is, hogy a példakép összes filmjében nem volt annyi dialógus, mint ebben az egyben (a beszéd érthetőségével – szokás szerint – bajaim voltak.) A színes részlet, az elképzelt jövő képeivel viszont zseniális volt. Csak dicsérni lehet a szereplők kiválasztását is, minden ellenérzésem mellett Hegedűs D Géza tökéletes átéléssel játszott. Gryllus Dorka nem volt és nem is lesz a kedvencem, de itt most ragyogó volt, ahogy a szemeivel minden érzést és gondolatot ki tudott fejezni. Nagy Zsoltnál csak az tűnt fel, hogy kitették a Csendőrségtől, sőt körözés alatt állt, mégis egyenruhában járt. Ezt a bakit észre kellett volna venni az alkotóknak. Szász János általam látott filmjei között ez valahol középen helyezkedik el, az Ópium-nál rosszabb, de a Nagy füzetnél sokkal jobb.

dráma | történelmi

Az első világháború utáni Magyarországon szinte kiskirályként éli mindennapjait a HENTES, mígnem egy nap újra feltűnik a színen korábbi üzleti partnere, az egykori... több»

0