2019.06.27 17:12 Milanman Olvasottság: 132x
1

Óda a szerelem halhatatlanságához

Vigyázat: A leírás cselekmény-ismertetést tartalmaz. SPOILER!

Barry Jenkins a kortárs filmművészet egyik igazi lírikusa. Már az Oscar-díjas Moonlighttal bebizonyította, hogy rendkívüli érzéke van a gyönyörű képi eszközökkel megtámogatott, már-már éteri finomhangolással szőtt, keserédes szerelmi történetek megalkotásához. Jenkins ráérősen mesél hőseiről, akik egyben egyfajta antihősök is, a körülmények, a korszellem, vagy valamilyen egyéb fatalitás áldozatai. Olyan emberek ők, akik mindennapos, egyszerű, de tisztességes életet szeretnének maguknak, de számukra még ez sem feltétlenül válhat valóra, mert olyan világban élnek, mely nem támogatja az egyszerű, tiszta szerelmet ilyen, vagy olyan okból kifolyólag. A Moonlightban Chiron meleg, és ez az elfogadás általános hiánya miatt már gyermekkorától kezdve aláássa azt az elemi szükségletet, hogy igazán boldog lehessen.

Óda a szerelem halhatatlanságához

A Beale Street szerelmespárjának románcán egyfajta Rómeó és Júlia szerű átok ül, bár a viszonyrendszer itt egészen más. Tish (KiKi Layne igazi gyöngyszem, finomhangolt játéka egyszerre babonázza meg és gyújtja lángra iránta a nézőt) és Fonny (Stephan James karakteres, tisztességes teljesítménnyel hozza a tragikus hőst) gyermekkoruk óta barátok és ez idővel beteljesült, mindent felülíró szerelemmé válik kettőjük között. Szerelmük gyümölcseként Tish áldott állapotba kerül. Egy ideális világban a gyermekvárásnak egy párkapcsolat megkoronázásának kellene lenni, de számukra csak itt kezdődnek el az igazi bonyodalmak. A két fiatal családja eddig sem voltak felhőtlen viszonyban, Fonny erkölcsileg túlbuzgó és bigott anyja átokként tekint a születendő gyermekre, ami tönkretenni készül a fiatalok boldogságát. Az igazi katasztrófa azonban még hátravan. Egy rasszista indíttatású ügyben Fonny-ra kennek egy nemi erőszakot, aminek következtében a fiú börtönbe kerül. Az áldozat ráadásul eltűnik az országból, Puerto Ricoba menekül, így még annak az esélye is a minimumra csökken, hogy esetleg tisztázhassa a hamis vádak alól. Tish anyja, Sharon (Regina King kicsi, de annál gyönyörűbb szerepben, teljesen megérdemelt Oscar-díjjal) utána utazik, hogy megpróbálja meggyőzni a nőt, tanúsítsa a bíróság előtt, hogy lányának párja ártatlan, de kudarcot vall. A bírósági tárgyalás folyamatosan csúszik, így Fonny végül kiegyezni kényszerül az ügyészséggel és megállapodnak egy mérsékelt, de letöltendő börtönbüntetésben. Időközben a kis Fonny – mert így hívják a megszületett gyermeket is – cseperedni kezd, a film idejében egy ugrás történik. Tish és a kis Fonny, aki ekkora már késő óvodás-kisiskolás korú, meglátogatja az apát a börtönben. Tish hű maradt szerelméhez és együtt várják (a film által ki nem mondott) időpontot, amikor szabadul.

Nagy vonalakban ennyi a film cselekménye, amit azért gondoltam fontosnak leírni, hogy bizonyítékul szolgáljon, egy igazán mesteri filmes számára nem feltétlenül a fondorlatos, csavarokkal és hatalmas meglepetésekkel teli cselekmény jelentheti az egyetlen lehetőséget egy kimagasló film elkészítéséhez. A milyenség, a végig járt út legalább ennyire fontos lehet. Ritka manapság az olyan rendező, aki ennyire érzékeny eszköztárral, a színészei finom mozgatásával képes lehet alapjaiban egyszerű filmből egy vizualitásában és mondanivalójában is ennyire erős alkotást kihozni. Jenkins ilyen és bizonyítja, hogy a Moonlight nem csak egy kicsúszott siker volt. Fájdalmasan szép film lett az "If Beale Street Could Talk", mely egyszerre óda a mindent legyőző szerelemhez, az amerikai feketék életminőségéhez és a filmművészet csodájához.

dráma | romantikus

Tish és Fonny gyermekkoruk óta virágzó szerelmüket készülnek beteljesíteni. A boldog pár élete azonban felfordul, amikor Fonny-t letartóztatják egy bűnért, amit nem ő... több»

1