Már az alaphelyzet is annyira európai és intellektuális, hogy annál európaibb és intellektuálisabb nehezen lehetne, és még jó, hogy idejében elkészült, mert ahogy elnézem az AI egyre újabb iterációit, a fordítói szakma eltűnése lassan a szépirodalom területén is kézzelfogható valósággá válik. A színészek jó részét saját nemzeteik fimjeiből ismerem, így együtt azonban még nem láttam őket. Sidse Babett Knudsent már senkinek nem kell bemutatni, Riccardo Scamarcio az olasz mozi ismert arca, Patrick Bauchau pedig egy öreg belga legenda, aki korábban Kanadába és Amerikába is „kirándult”. Ők hozzák a kötelezőt, Edurado Noriega viszont meglepett. Fiatalabbként jellemzően – tragikus – szívtipró (Nyisd ki a szemed), illetve keményen férfias (Alatriste) karaktereket hozott, míg itt egy gyenge fizikai és lelki alkatú szobatudóst, akit inkább csak sajnál az ember – remek, hogy ezt is tudja. Az „ensemble cast”-ból fakadó élmény számomra önmagában is elég lett volna, hogy élvezzem a filmet, de maga a történet is teljesen rendben van, ha túlcsavart krimiszálat, a vérgonosz, fehérgalléros machinátort és a nagy leleplezés mögött megbújó valóságot nem is tartjuk túl hihetőnek (az amerikai filmekben se tartjuk).
Ajánlom mindenkinek, aki korrekt európai filmre vágyok. Sajnálom, hogy ezek közül több nem jut el az átlagos magyar nézőhöz – kellene.
Már az alaphelyzet is annyira európai és intellektuális, hogy annál európaibb és intellektuálisabb nehezen lehetne, és még jó, hogy idejében elkészült, mert ahogy elnézem az AI egyre újabb iterációit, a fordítói szakma eltűnése lassan a szépirodalom területén is kézzelfogható valósággá válik. A színészek jó részét saját nemzeteik fimjeiből ismerem, így együtt azonban még nem láttam őket. Sidse Babett Knudsent már senkinek nem kell bemutatni, Riccardo Scamarcio az olasz mozi ismert arca, Patrick Bauchau pedig egy öreg belga legenda, aki korábban Kanadába és Amerikába is „kirándult”. Ők hozzák a kötelezőt, Edurado Noriega viszont meglepett. Fiatalabbként jellemzően – tragikus – szívtipró (Nyisd ki a szemed), illetve keményen férfias (Alatriste) karaktereket hozott, míg itt egy gyenge fizikai és lelki alkatú szobatudóst, akit inkább csak sajnál az ember – remek, hogy ezt is tudja. Az „ensemble cast”-ból fakadó élmény számomra önmagában is elég lett volna, hogy élvezzem a filmet, de maga a történet is teljesen rendben van, ha túlcsavart krimiszálat, a vérgonosz, fehérgalléros machinátort és a nagy leleplezés mögött megbújó valóságot nem is tartjuk túl hihetőnek (az amerikai filmekben se tartjuk).
Ajánlom mindenkinek, aki korrekt európai filmre vágyok. Sajnálom, hogy ezek közül több nem jut el az átlagos magyar nézőhöz – kellene.
Nálam 70%, vagyis itt négy csillag.