A Végtelen útvesztőben két, napjainkban igen népszerű trend keverékét köszönthetjük: az egyik a horrorfilmek egyre nagyobb népszerűsége, a másik pedig a szabadulószobák gombamód terjeszkedése a világ különböző városaiban. És gondoljunk csak bele: mi lehetne nagyobb horror annál, mint az, hogy egy szabadulószobában bennrekedünk, mi több, az életünkkel fizetünk azért, ha rosszul kombinálunk az egyes feladványoknál! Ennek a fele sem tréfa! Így tulajdonképpen már meg is van az alap ahhoz, hogy egy izgalmas, körömrágós, valamint kreatív és brutális csapdákkal teletűzdelt sztori kerekedjen ki, amely ugyan narratívájában nem tartalmat sok újdonságot a többi hasonszőrű társához képest, de a maga keretein belül egy kellemes kikapcsolódást tud nyújtani bő másfél órára.
E történetben hat, első látásra teljesen különböző személy kap meghívást egy spéci szabadulószobába azzal a kecsegtető ajánlattal, hogy a győztes markát tízezer dollár üti. Van köztük egy matekszakos egyetemi hallgató, egy bróker, egy veterán katona, egy kamionsofőr, egy bolti árufeltöltő és egy srác, aki jártas a hasonló típusú játékokban. Amint összegyűltek a „kezdő szobában”, s kezdetét veszi a játék, hamar rá kell jönniük, hogy itt nemcsak a pénzjutalom forog kockán, hanem a saját életük is, így össze kell fogniuk, és minden tudásukat latba kell vetniük annak érdekében, hogy ép bőrrel kerülhessenek ki ebből az őrültségből. De, ahogy egy ilyen filmnél lenni szokott, úgy a cselekmény előrehaladtával a feladatok nehezednek, a csapat létszáma csökkenni kezd, s arra is fény derül, hogy a hat idegen nem véletlenül került bele ebbe a szabadulószobába.
Azt már az elején érdemes leszögezni, hogy a Végtelen útvesztő alapkoncepciója nem új keletű, elég a 2004-ben indult Fűrész-franchise filmjeire vagy az 1997-ben bemutatott Kockára gondolni, hogy csak a legismertebb darabokat említsük. E filmeknek a képlete, akárcsak jelen alkotásé, valóban nem volt túl bonyolult: néhány embernek egy zárt térből ki kell jutnia, ám ezt megnehezíti néhány életveszélyes akadály, no meg egy szadista alak, aki ilyen-olyan okok miatt összeválogatta e társaságot, s miközben a „játékosok” az életükért küzdenek, ő a háttérben figyel, hogy aztán a végén egy jó kis csavarral megfejelve az egészet, értelmet adjon ennek az egész tortúrának. Az ilyen típusú mozik esetében leginkább két dolgon áll vagy bukik a végeredmény: egyrészt a csapdák milyenségén, vagyis azon, hogy mennyire kreatív a megvalósításuk, mennyire nehéz túljutni rajtuk, vagy adott esetben mit eredményeznek akkor, ha egy szereplő nem tudja kikerülni őket, azaz a látványban (elborzasztásban) is a helyén kell lenniük. Másrészt pedig a karakterek, egész pontosan az, hogy a játékidő alatt sikerül-e elérni azt, hogy a néző valóban tudjon izgulni egy-egy szereplőért, vagy legalábbis azt az érzetet kelteni, hogy ne csak „kötelező töltelék” figurákat lássunk, akiket nagyon látványosan végeznek ki az előbb taglalt csapdák. A Végtelen útvesztő pedig összességében egész jól teljesít e két fontos tényező tekintetében. A csapdákra és azok látványosságára nem lehet panaszunk, hiszen a szereplőknek hol egy sütővé alakuló teremmel, hol egy jégveremmel, hol egy összeszűkülő falakkal veszélyeztető nappalival, hol pedig egy óriási lifttel kell megbirkózniuk, amelynek a padlója fokozatosan tűnik el. Voltak itt kreatív ötletek, bár a brutalitásból kissé visszavettek (ne várjunk tehát vérözönt, reccsenő csontokat, valamint lerepülő végtagokat, a film hatásmechanizmusai nem erre alapoznak). Ez a film nem a Fűrész, de nem is baj, hiszen ügyesen tűzi bele a sztoriba a szereplők legalapvetőbb félelmeit, nem bonyolítja túl a csapdákat, hiszen többségüknél az alapvető elemekkel kell megküzdeni, a hideggel, a meleggel, a gravitációval.
Emellett a karakterekre is próbáltak valamelyest odafigyelni, ennek jeleként a film első fele három karakterrel kicsit többet foglalkozik (nevezhetjük ezt némi jóindulattal karakterépítésnek is akár), a későbbiekben pedig az egymás közti dialógusokkal, illetve flashbackek segítségével próbál a karaktereknek mélységet adni, valamint közelebb hozni a nézőjéhez. Az pedig külön jót tesz az összképnek, hogy minden egyes szoba/feladvány valamilyen módon kötődik egy-egy karakter múltjához, persze azok tragikus részeihez. Amin pedig tulajdonképpen meg is lepődtem, hogy a szabadulószobán belül játszódó rész egész dinamikusan lett összerakva (hol lassabb, hol gyorsabb a tempó, s még egy két váratlan megoldás is előfordul). A gond igazából csak akkor ütötte fel a fejét, amikor a játékos(ok) kikerültek a játékból, vagyis a történet legvégén. A lezárás egy kicsit „tessék-lássék” jellegűre sikeredett, vegyítve némi összeesküvés-elmélettel, melyben leginkább csak az hatott érdekesnek, hogy ezt a sztorit bizony folytatni szeretnék, s ez végeredményként a filmvégi „nagy csavar” rovására ment.
A Végtelen útvesztőtől nem kell csodákat várni, nem több egyszeri kellemes szórakozásnál, de azt legalább magabiztosan hozza.
76 Végtelen útvesztő (2019)
akció | horror | kaland | misztikus | thriller
Hat teljesen különböző ember megkapja ugyanazt a meghívót - és egy olyan helyen kötnek ki, ahol látszólag csak egy játékban kell résztvenniük. Csak annyi a feladat, hogy... több»
Szereplők: Deborah Ann Woll, Logan Miller, Taylor Russell, Tyler Labine, Adam Robitel
