A film egy gyászjelentéssel indít, a különös elszigeteltségben élő nagymama temetésével folytatódik a jelenet. A család kisebb nagyobb megpróbáltatások árán az örökölt otthonba költözik és próbálja helyes mederbe terelni az életüket. A nagymama gyermeke, Annie (Toni Collette) vegyes érzelmekkel gyászol. A karakterek iszonyatosan kidolgozottak, minden szereplőnek van tartalma, van mélysége. Toni Collette élete alakítását nyújtja, Charlie (Milly Shapiro) szintén kiváló a szerepre. Annak ellenére, hogy egy átlagos történetnek tűnik, nem zsánerkategória, sőt! Amint, beültünk a moziba és elindult a film egy mélységesen erős, lehangoló atmoszféra kerített hatalmába. Konkrétan én még életemben nem láttam, ilyen filmet aminek ennyire a hatása alá kerültem volna. A háttérzajok, neszek maga a zene is ráerősít a hangulatra. Vizuálisan jól kidolgozott jelenetek peregnek szemeink előtt, elsőfilmes rendezőtől egyszerűen hihetetlen egy ilyen film elkészítése. Peter (Alex Wolff) karakterével is megismerkedhetünk, szinte minden szereplőre marad elég idő. Lassan, de biztosan építgeti az őrület kockáit a film. Nehéz spoiler mentesen beszélni az egészről. Egyszerűen be kell rá ülni, látni kell. A moziban folyton arra gondoltam mi van még hátra, hogy lehet két órába ennyi mindent, ennyi fordulatot, ennyi rettenetet beletenni. Elöljáróban leszögezném, hogy nincsen benne jump scare jelenet, mégis vannak olyan jelenetek, amikor már menni szeretnénk. Ki a moziból, ki a világból, hogy leülepedjenek a dolgok. Biztosan kísérteni fog a film, de annyi mondanivalója van minden egyes perce megéri!
A film egy gyászjelentéssel indít, a különös elszigeteltségben élő nagymama temetésével folytatódik a jelenet. A család kisebb nagyobb megpróbáltatások árán az örökölt otthonba költözik és próbálja helyes mederbe terelni az életüket. A nagymama gyermeke, Annie (Toni Collette) vegyes érzelmekkel gyászol. A karakterek iszonyatosan kidolgozottak, minden szereplőnek van tartalma, van mélysége. Toni Collette élete alakítását nyújtja, Charlie (Milly Shapiro) szintén kiváló a szerepre. Annak ellenére, hogy egy átlagos történetnek tűnik, nem zsánerkategória, sőt! Amint, beültünk a moziba és elindult a film egy mélységesen erős, lehangoló atmoszféra kerített hatalmába. Konkrétan én még életemben nem láttam, ilyen filmet aminek ennyire a hatása alá kerültem volna. A háttérzajok, neszek maga a zene is ráerősít a hangulatra. Vizuálisan jól kidolgozott jelenetek peregnek szemeink előtt, elsőfilmes rendezőtől egyszerűen hihetetlen egy ilyen film elkészítése. Peter (Alex Wolff) karakterével is megismerkedhetünk, szinte minden szereplőre marad elég idő. Lassan, de biztosan építgeti az őrület kockáit a film. Nehéz spoiler mentesen beszélni az egészről. Egyszerűen be kell rá ülni, látni kell. A moziban folyton arra gondoltam mi van még hátra, hogy lehet két órába ennyi mindent, ennyi fordulatot, ennyi rettenetet beletenni. Elöljáróban leszögezném, hogy nincsen benne jump scare jelenet, mégis vannak olyan jelenetek, amikor már menni szeretnénk. Ki a moziból, ki a világból, hogy leülepedjenek a dolgok. Biztosan kísérteni fog a film, de annyi mondanivalója van minden egyes perce megéri!