Woody Allentől már megszoktam, hogy egy olyan triviális dologból, mint egy üzenetátadás (jelen esetben egy Füles egy címlapsztoriról) képes egy rendkívüli történetet kihozni a maga különleges, egyedi módján. Adva van egy naiv, egyetemista csaj, akinek egy neves újságíró elmondja az infóit egy sorozatgyilkosról. Adódik a kérdés, hogy miért nem írja meg alapból a sztorit az újságíró? Mert az ürge halott! Emiatt pedig kísértetként jelenik az újságírást tanuló szőkeség (akit egyébiránt Scarlett Johansson alakít) előtt, s mondja el neki az újabb és újabb dolgokat a sorozatgyilkosról. Ami viszont a pláne: kihez fordul ebben az esetben segítségért a kislány? Hát egy Allen-karakterhez, aki jelen esetben egy idősödő bűvész, aki folyamatosan mondja a magáét, mint egy rossz humorista: állandóan poénok jönnek ki a száján, de olyan tempóban, hogy az embernek esélye sincs érzékelni őket.
Szóval adva van egy naiva, egy halott, de szellemként visszatérő újságíró és egy egykoron szebb napokat megélt bűvész, akik nekiállnak nyomozni. Magából a történetből Allen nem hagyhatta ki örök témáját, a szerelmet, de jelen film esetében legalább van súlya annak, hogy kik között is alakul ki ez az érzés. Tetszett az is, hogy Johansson karakterénél nem csak és kizárólag a színésznő bájaira helyezték a hangsúlyt, szinte öröm volt látni ebben az ügyetlen, butácska szőke lány szerepében (de azért illúzióink ne legyen: ha a szépsége kellett ehhez vagy ahhoz, akkor bevetette, gondoljunk csak arra a vörös fürdőruhára). Woody Allen karaktere azonban pont azáltal vesztette el funkcióját nálam, hogy folyamatosan viccelődni próbált, alkalomadtán önismétlővé vált (hála bűvészmutatványainak), helyenként pedig azt az aranyos nagyapó benyomását keltette, akit mindig illemből hallgatunk végig.
Maga a történet amúgy nem lenne rossz, a potenciális sorozatgyilkos jelöltek között Hugh Jackmant is megtaláljuk (akit a magyar változatban Dányi Krisztián szinkronizált, ám ennek köszönhetően nagyon kisfiús jellege lett a karakterének), s igazából jól is halad az egész, csak sajnos a végén nagyon egyszerűen rendez le mindent. Márpedig ilyesmit egy ilyen ügyesen felépített, konzekvensen végigvitt történettel nem lenne szabad csinálni. Ezen még az sem segít, hogy az a bizonyos Woody Allen-féle humor nem jön át olyan gyakran, ahogyan azt megszoktuk tőle.
73 Füles (2006)
Joe Strombel brit újságírót, aki nemrég hunyt el, gyászolják a kollégái, akik nem tudják, hogy élet és halál között rekedt. Annak ellenére, hogy elhunyt, Joe-nak még mindig... több»
Szereplők: Scarlett Johansson, Hugh Jackman, Charles Dance, Ian McShane, Toby Jones
