Mikor először láttam még tavaly októberben, akkor úgy éreztem, hogy zseniális amit látok, de már akkor is fejemben volt a gondolat, hogy vajon nem csak az okozott-e bennem eufóriát, hogy 2012 óta először készítettek jó DC-filmet?
Most újranézés után már látom, hogy a központi idegrendszerem irányítópultjában éket vert képzet igaznak bonyolult. Mivel már túl vagyok a kezdeti örömérzeten, amit - ahogy fentebb is írtam - az váltott ki belőlem, hogy a DC még képes nézhető filmeket összedobni, könnyen felismerhetővé vált számomra, hogy a film valódi mélysége - amit olyan nagyon dicsérnek a mű elkötelezett fanatikusai - nem sokban haladja meg egy átlagos Marvel-film szintjét. A bemutatott rendszer- és társadalomkritika pont olyan szinten van, mint amilyeneket én írogattam 13-14 esztendős koromban amatőr képregények formájában a matematika füzetem hátuljába: vagyis gyerekes(en primitív) és leegyszerűsített, hogy a közönség nem kimondottan művelt és kevésbé olvasott része is megértse: "A szegények jók, a gazdagok rosszak!".
A film nem több, mint egy, az átlag mainstream képregényadaptációknál valamivel igényesebben (vagy talán inkább művészieskedőbben) elkészített Scorsese-hommage, aminek legnagyobb vonzereje Phoenix valóban kiemelkedő alakítása, de hát ő mikor nem kiemelkedő, ugye?
Mikor először láttam még tavaly októberben, akkor úgy éreztem, hogy zseniális amit látok, de már akkor is fejemben volt a gondolat, hogy vajon nem csak az okozott-e bennem eufóriát, hogy 2012 óta először készítettek jó DC-filmet? Most újranézés után már látom, hogy a központi idegrendszerem irányítópultjában éket vert képzet igaznak bonyolult. Mivel már túl vagyok a kezdeti örömérzeten, amit - ahogy fentebb is írtam - az váltott ki belőlem, hogy a DC még képes nézhető filmeket összedobni, könnyen felismerhetővé vált számomra, hogy a film valódi mélysége - amit olyan nagyon dicsérnek a mű elkötelezett fanatikusai - nem sokban haladja meg egy átlagos Marvel-film szintjét. A bemutatott rendszer- és társadalomkritika pont olyan szinten van, mint amilyeneket én írogattam 13-14 esztendős koromban amatőr képregények formájában a matematika füzetem hátuljába: vagyis gyerekes(en primitív) és leegyszerűsített, hogy a közönség nem kimondottan művelt és kevésbé olvasott része is megértse: "A szegények jók, a gazdagok rosszak!". A film nem több, mint egy, az átlag mainstream képregényadaptációknál valamivel igényesebben (vagy talán inkább művészieskedőbben) elkészített Scorsese-hommage, aminek legnagyobb vonzereje Phoenix valóban kiemelkedő alakítása, de hát ő mikor nem kiemelkedő, ugye?