Ha viccesen akarnánk fogalmazni, azt mondanánk, hogy a Házassági történet az a film, melyben Fekete Özvegy és Kylo Ren válását követhetjük végig, ha pedig komolyra akarnánk fordítani a szót, úgy fejeznénk ki magunkat, hogy Noah Baumbach elkészítette a 21. század Kramer kontra Kramerét. Az pedig, hogy a Házassági történetnél pont két ilyen párhuzam jutott az eszünkbe, rá is világít arra, hogy a Netflix égisze alatt készült független alkotást nem lehet elintézni annyival, hogy „már megint egy film a válásról”. Az ironikus humorral és az átélhető drámával átitatott sztorit ugyanis nem véletlenül tartják számon a 2019-es év legjobb mozgóképes pillanatai között.
A házasság elmérgesedése egy igen népszerű, s gazdag hagyományokkal rendelkező téma az irodalom, film- és színháztörténetben, nem túlzás azt állítani, hogy már sokan sokféleképpen meséltek erről, illetve ábrázolták ezt a folyamatot. Ha szigorúan a filmművészetnél maradunk, egyből eszünkbe juthat Ingmar Bergman vagy Woody Allen számos műve. Noah Baumbach is azon alkotók táborába tartozik, aki nem először készít filmet e kegyetlen procedúráról, hiszen a 2006-os A tintahal és a bálna is egy részben önéletrajzi ihletésű mozi volt, amelynél az alapot az ő szüleinek a válása jelentette, melyet a gyermekek nézőpontjából mesélt el. 13 év elteltével viszont már a saját házasságának a szétesése szolgál mintaként, vagyis akár úgy is fogalmazhatunk, hogy a téma marad, a perspektíva viszont változik.
A történet szerint Charlie és Nicole tíz éve házasok, előbbi egy sikeres New York-i színháznak a vezetője, utóbbi pedig színésznőként ennek a társulatnak a tagja, emellett férje múzsája és alkotótársa is. Manhattanben élnek, s van egy közös gyermekük is, a nyolcéves Henry. A szülők szeretik egymást, mégis úgy érzik, a kapcsolatuk megfeneklett, az pedig, hogy Nicole kap egy lehetőséget, miszerint egy sorozat főszereplője lehet, ám ehhez Los Angelesbe kell utazni a forgatások miatt, amolyan katalizátorként lép fel a folyamatban. A két fél kezdetben békés úton kívánja lezárni a kapcsolatukat (egy mediátor segítségével), de ahogy haladunk előre a történetben, előtörnek a ki nem mondott sérelmek, vágyak és hazugságok, a felek ügyvédekhez fordulnak, s Charlie és Nicole kezdeti, egymás megbecsülésén alapuló viszonya egyre jobban elmérgesedik.
Ahogy fentebb említettük, két ember válásáról már számos sztorit olvashattunk regényben, láthattunk színpadon vagy filmen, mégis megkockáztatom azt, hogy e témában a Házassági történet képében sikerült valami újat kapnunk. A történetben ugyanis az mutatkozik meg, hogy hogyan képes az a folyamat, amit válásnak hívunk, két egymást szerető, kulturált és intelligens embert is kifordítani önmagából, s mindezt nagyon életszerűen sikerült prezentálnia. Ehhez szükség volt egy bravúros forgatókönyvre és arra, hogy Baumbach valóban mindent kihozzon a színészeiből, Adam Driverrel és Scarlett Johanssonnal az élen.
Egyszerre ötletes és végtelenül megható már a kezdés is, amikor a főszereplők külön-külön felsorolják, hogy mit szeretnek a másikban, majd egy hirtelen váltás után azt láthatjuk, hogy ülnek a mediátornál, s az elhangzottak mind csak szavak egy papíron. Leírt, de ki nem mondott gondolatok csupán. Ezzel indít a sztori, amelynek valódi íve van. A házaspár először csak egy békítő szakemberhez fordul, de aztán láthatjuk azt, hogy a közös lakásban külön alszanak, majd egyikük a másik városba költözik, később mindkettő oldalán lesz egy-egy válóperes ügyvéd, míg végül a bíróságon találják magukat.De nemcsak ennek a folyamatnak van érdemi fontossága, hanem annak is, ahogy eközben Nicole és Charlie egyre jobban kezdik elveszíteni önmagukat, s egyre inkább eltávolodnak a kezdeti célkitűzéstől (miszerint a kapcsolatukat a lehető legcivilizáltabb módon zárják le), továbbá az egyéni sérelmeknek és önös érdekeknek hála egymás tiszteletét szép lassan átveszi a gyűlölködés.
Baumbach tehetsége pedig abban mutatkozik meg, hogy sem Charlie, sem Nicole esetében nem jut eszünkbe az, hogy egyikük a történet „gonosza”. Azt ugyan lehet érezni, hogy a rendező melyikük álláspontjával tud jobban azonosulni, de sosem téveszti szem elől azt, hogy egy házasság szétesésénél mind a férfi, mind a nő hibás, s bár a bíróság valamelyikük javára fog ítéletet hozni, egy ilyen procedúrának nincsenek igazi győztesei és vesztesei. Merthogy addigra mindketten lelkileg megtörve és pénzügyileg jelentősen megfosztva állnak egymás mellett egy olyan rendszer által, amely más szemszögből vizsgálja a házasságuk végét. A Laura Dern és Ray Liotta által alakított ügyvédpáros remek megtestesítője annak, hogy a válóperes ügyvéd mint intézmény micsoda iparággá nőtte ki magát: a győzelem érdekében az „ellenfél” legapróbb botlásait, hibáit képesek felmagasztalni, közben pedig ügyfeleiktől súlyos pénzeket gombolnak le.
De térjünk vissza a Driver–Johansson párosra, merthogy mindketten karrierjük eddigi legérettebb alakításával rukkoltak elő! Kétség sem fér hozzá, hogy a hotelszobai veszekedős jelenet ütősre sikeredett (nem csekély részben azért, mert szinte ez az egyetlen igazán komoly konfrontáció Charlie és Nicole között), de rengeteget monologizálnak hosszú perceken keresztül, és érzelmek széles skáláját kell megmutatniuk, s élnek is a lehetőséggel: a belső vívódásuk hiteles és átélhető. És, ha már korábban a humorról is szó volt: a sztori életszagúságához azok az apró helyzetkomikumok is hozzájárulnak, mint egy válókeresetről szóló papír átadása az érintettnek, vagy egy megfigyelésre kiküldött szakértő okozta feszengő légkör Charlie ideiglenes lakhelyén. Elsőre talán nem is tűnik e két példa olyan „hű, de nagy dolognak”, pedig elengedhetetlenek ahhoz, hogy kellőképpen árnyalttá tegyék a komplett sztorit.
Adódik persze a kérdés, hogy mi történik ezalatt Henry-vel. Nos, a film talán egyetlen negatívumaként említhető, hogy bár a házaspár elsődleges motivációja az volt, hogy gyermeküket a lehető legkevesebb atrocitás érje a hosszú eljárás során, a játékidő előrehaladtával a film kicsit megfeledkezik a kis srácról. Habár a szülők egymás közti dialógusában szinte mindig szóba kerül Henry, a fiú sokkal inkább kellékként, mintsem érdemi szereplőként van jelen, így arról, hogy ő miként éli meg a körülötte zajló eseményeket, nem sokat tudunk meg. Ez pedig csak azért problémás (egy kicsit), mert ebben a válásban nem két, hanem három ember érintett. Ezt leszámítva azonban nem nagyon lehet hibát találni a Házassági történetben; kellő érzékenységgel mesél el egy szomorú sztorit, nagyszerű alakításokkal, valamint számos magvas gondolattal megspékelve mesél egy párkapcsolat végéről. Egyhamar biztos nem fogjuk elfelejteni.
84 Házassági történet (2019)
dráma | romantikus | vígjáték
Lebilincselő és megrázó történet egy házasság felbomlásáról és a család összetartó erejéről. több»
