2017.02.04 13:02 ArpiHajdu és Réci Olvasottság: 351x
0

Nagyon mély, nagyon hosszú, nagyon jó

Azt nem állítom, hogy teljesen értem a filmet, mert az egy bátor kijelentés lenne. Azt viszont bátran elmondhatom, hogy egy nagyon különleges filmélmény, gondolkodásra készteti a nézőt, s teljes mértékben elüt azoktól a filmektől, amelyeket az Egyesült Államokból és Nyugat-Európából kapunk.

Tarkovszkij munkásságáról már sokat hallottam, ellenben a filmjeiből még egyet sem láttam, s úgy gondoltam, hogy kezdésként a Solarist választom. Elöljáróban elmondom, hogy nem olvastam Lem regényét, s a 2002-es adaptációt sem láttam.

Nagyon mély, nagyon hosszú, nagyon jó

Ami megfogott az egészben az az egésznek a lassúsága, de a szó jó értelmében. Elmélyülést kíván meg a nézőtől, nemcsak az érzelmeinkre hat, hanem az észre is. Nagyon különleges a képi világa is, de nem pusztán a látvány a lényeg, ettől pedig időtálló tudott és fog tudni maradni.Vannak benne kissé unalmasabb részek (pl. egy jó tíz perc, amiben csak azt látjuk, hogy egy férfi a gyerekével megy autóval a szovjet autópályán), de az első 45-50 perc után (s főleg miután a cselekmény az űrben játszódik) egy olyan váltás történik, hogy izgatottan vártam a következő képkockát, hog mi is fog történni. Az alapötlet is nagyon tetszett: mit tennénk, ha egy fontos ember a múltunkból, aki már nem él, de újra materializálódna (legyen az szülő, barát, férj, feleség, vagy bárki), s hiába "ölöd meg", újra feltűnik. Csodálkozunk, hogy a főszereplő is kezdi szép lassan elveszíteni a realitásérzékét? És tegyük fel a kérdést magunknak is: mi hogyan cselekednénk? Komoly kérdések, amelyekkel azt is el tudták érni, hogy nem az kezdi érdekelni a nézőt, hogy mi is zajlik pontosan a Solaris bolygón, hanem mi történik az űrállomáson az emberekkel, s leginkább: Mi lesz Kris Kelvinnel és a feleségével Kharival? Ami mégis felteszi a pontot az i-re az a nagyon jó lezárás, amely után úgy summáztam magamban a láttotakat, hogy "na igen, ez már valami"!

Nagyon különleges filmélmény a Solaris a maga két részes, összesen 160 perc körüli játékidejével, nem könnyű, de megéri rászánni az időt, mert egy olyan film, amelyen elmélkedni kell, s nem készen kapunk válaszokat.

84 Solaris  (1972)

dráma | misztikus | sci-fi

Stanislaw Lem kortárs fantasy-irodalmi remekművének filmes adaptációját gyakran hasonlítják Stanley Kubrick hasonló témájú, ám vizuálisan sokkal lenyűgözőbb filmjéhez... több»

0