Nem sok reménnyel ültem be a filmre, tekintve az előző rész bukását, és míg Ed és Lorraine Warren valamilyen szinten tiszteletre méltóan profi szélhámosok is voltak, amelyik ember el tud számolni 2-ig, az tisztában van vele, hogy megtévesztés volt az egész, amit műveltek. Ennek ellenére kereslet-kínálatnak hála felhúztak rájuk egy egész filmes univerzumot.
Ahogy az talán az eddigiekből sejthető volt, nem vagyok nagy rajongója a Démonok között univerzum filmjeinek, ennek ellenére a mai választásom belőlem nem a várt reakciót váltotta ki. Ha bár az első rész nem tette magasra a lécet, a folytatásnak könnyedén sikerült túlnőni rajta. Ha félretesszük a sztori sablonosságát, a figyelem felkeltés céljából marékszámra szórt gagyi jump scare-eket és a már szinte szuperhős filmeket idéző lezárását a filmnek, egy egészen átlagos horror lesz. Ha például egy fokkal feszesebbre vágták volna, elhagyták volna az egész Szent Luciás szálat, és megpróbálnak inkább egy földhözragadtabb, gore irányba elindulni, talán a franchise egyik legjobb darabja is lehetett volna. Számomra két dolog biztosította, hogy másnapra ne felejtsem el teljesen ezt a filmet, az egyik a főszereplő, Taissa Farmiga előtérbe helyezése, aki eddig az American Horror Story óta nem szerepelt sok értékelhető alkotásban. A másik, hogy a számomra talán a franchise egyik legemlékezetesebb jelenetét adta azzal a feszült kecske-démon-sátán-valamis jelenettel. Összességében a moziban bőven kihagyható alkotás volt, de streamingen érdemes lehet pótolni, ha már minden más horror az előzmények közé került.
Nem sok reménnyel ültem be a filmre, tekintve az előző rész bukását, és míg Ed és Lorraine Warren valamilyen szinten tiszteletre méltóan profi szélhámosok is voltak, amelyik ember el tud számolni 2-ig, az tisztában van vele, hogy megtévesztés volt az egész, amit műveltek. Ennek ellenére kereslet-kínálatnak hála felhúztak rájuk egy egész filmes univerzumot.
Ahogy az talán az eddigiekből sejthető volt, nem vagyok nagy rajongója a Démonok között univerzum filmjeinek, ennek ellenére a mai választásom belőlem nem a várt reakciót váltotta ki. Ha bár az első rész nem tette magasra a lécet, a folytatásnak könnyedén sikerült túlnőni rajta. Ha félretesszük a sztori sablonosságát, a figyelem felkeltés céljából marékszámra szórt gagyi jump scare-eket és a már szinte szuperhős filmeket idéző lezárását a filmnek, egy egészen átlagos horror lesz. Ha például egy fokkal feszesebbre vágták volna, elhagyták volna az egész Szent Luciás szálat, és megpróbálnak inkább egy földhözragadtabb, gore irányba elindulni, talán a franchise egyik legjobb darabja is lehetett volna. Számomra két dolog biztosította, hogy másnapra ne felejtsem el teljesen ezt a filmet, az egyik a főszereplő, Taissa Farmiga előtérbe helyezése, aki eddig az American Horror Story óta nem szerepelt sok értékelhető alkotásban. A másik, hogy a számomra talán a franchise egyik legemlékezetesebb jelenetét adta azzal a feszült kecske-démon-sátán-valamis jelenettel. Összességében a moziban bőven kihagyható alkotás volt, de streamingen érdemes lehet pótolni, ha már minden más horror az előzmények közé került.