Ha készítünk egy filmet egy emberről, és abba csak és kizárólag a kudarcait tesszük bele, akkor bizony végeredményként egy vesztes képe fog kirajzolódni, ha viszont ezzel szemben csak a sikereit hajtogatjuk, akkor meg sikerlovagként állíthatjuk be. Ezért szabály minden életrajzi film esetében az objektivitás és az arra való odafigyelés, hogy egyensúly és hitelesség legyen az egész produkcióban. Na, ez az, amit ennél a filmnél a legkevésbé sem sikerült megvalósítani. Baz Luhrmann 2022-es Elvis-filmjével csak és kizárólag Elvis menedzserére, Tom Parker ezredesre (valódi nevén Andreas van Kuijk) fókuszált, illetve Elvis gyengeségeire és befolyásolhatóságára. Tény, hogy Tom Parker, aki Hollandiából Amerikába szökött csalóból lett üzletember felfuttatta Elvist, ugyanakkor rettenetesen ki is használta és végső soron tönkretette (Elvis családjának asszisztálása mellett). Nem kerül viszont bemutatásra, hogy Elvisnek voltak barátai, zenész- és színésztársai, akik szerették, és elfelejtették azt is megemlíteni a filmben, hogy zseniális tehetségként élte életét. Kiemelhették volna kapcsolatát legnagyobb sikerei dalszerzőivel: Jerry Leiberrel és Mike Stollerrel. Összességében annyira egyoldalú Elvis bemutatása, hogy teljesen elrontja a filmet.
Ha készítünk egy filmet egy emberről, és abba csak és kizárólag a kudarcait tesszük bele, akkor bizony végeredményként egy vesztes képe fog kirajzolódni, ha viszont ezzel szemben csak a sikereit hajtogatjuk, akkor meg sikerlovagként állíthatjuk be. Ezért szabály minden életrajzi film esetében az objektivitás és az arra való odafigyelés, hogy egyensúly és hitelesség legyen az egész produkcióban. Na, ez az, amit ennél a filmnél a legkevésbé sem sikerült megvalósítani. Baz Luhrmann 2022-es Elvis-filmjével csak és kizárólag Elvis menedzserére, Tom Parker ezredesre (valódi nevén Andreas van Kuijk) fókuszált, illetve Elvis gyengeségeire és befolyásolhatóságára. Tény, hogy Tom Parker, aki Hollandiából Amerikába szökött csalóból lett üzletember felfuttatta Elvist, ugyanakkor rettenetesen ki is használta és végső soron tönkretette (Elvis családjának asszisztálása mellett). Nem kerül viszont bemutatásra, hogy Elvisnek voltak barátai, zenész- és színésztársai, akik szerették, és elfelejtették azt is megemlíteni a filmben, hogy zseniális tehetségként élte életét. Kiemelhették volna kapcsolatát legnagyobb sikerei dalszerzőivel: Jerry Leiberrel és Mike Stollerrel. Összességében annyira egyoldalú Elvis bemutatása, hogy teljesen elrontja a filmet.