Meggyőződésem, hogy a filmben az űrállomás és annak eseményei allegorikusak - a súlyos megrázkódtatás, gyász miatt "vákuumba", "légüres térbe" kerül, sodródik a főszereplőnő, a céltévesztettség, a gépiesen végzett, értelmetlennek tűnő munka, pánikrohamok, öngyilkossági gondolatok és kísérletek, a segítséget ajánló barát (Clooney karaktere) elutasítása stb. Már a film közepén gyanakodni kezdtem, de a végére - a zárójelenet miatt - biztos lettem benne (persze tévedhetek). Ez a szájbarágós és lapos filmek tömegében már eleve kiemelkedő, de az elkészítése, fényképezése, látvány stb. még kiemelkedőbbé teszi. (Még amikor bemutatták, 3D moziban láttam egy barátommal, pazar volt, és már film közben összesúgtunk, hogy ez bizony nem egy sci-fi, hanem súlyos filmdráma...)
Meggyőződésem, hogy a filmben az űrállomás és annak eseményei allegorikusak - a súlyos megrázkódtatás, gyász miatt "vákuumba", "légüres térbe" kerül, sodródik a főszereplőnő, a céltévesztettség, a gépiesen végzett, értelmetlennek tűnő munka, pánikrohamok, öngyilkossági gondolatok és kísérletek, a segítséget ajánló barát (Clooney karaktere) elutasítása stb. Már a film közepén gyanakodni kezdtem, de a végére - a zárójelenet miatt - biztos lettem benne (persze tévedhetek). Ez a szájbarágós és lapos filmek tömegében már eleve kiemelkedő, de az elkészítése, fényképezése, látvány stb. még kiemelkedőbbé teszi. (Még amikor bemutatták, 3D moziban láttam egy barátommal, pazar volt, és már film közben összesúgtunk, hogy ez bizony nem egy sci-fi, hanem súlyos filmdráma...)