Bevallom, kíváncsi voltam, mit tett le George Lucas, mielőtt elkészítette a Star Wars című szenzációhajhász és kommersz űroperettjét. Nos, azt kell mondanom, hogy ez a "régi" Lucas sokkal egyénibb és merészebb volt, mint amivé később vált (nyilván a nagyobb bevétel reményében). Ennek ellenére nem merném azt állítani, hogy a THX 1138 remekmű lenne a maga nemében. Azzal nem lenne probléma, hogy az alapötlet nem túl eredeti, viszont valami nagyon hiányzott ahhoz, hogy egy valóban zseniális alkotásról beszélhessünk. Igaz, a rendező nem is annyira a szöveggel akart hatni a nézőre, hanem a vizualitással és a hangulattal.
A kicsit nehezen induló – és pörgőssé voltaképpen sosem váló – történet már az első képkockáktól kezdve fejtörésre készteti a nézőt: hol és milyen időszakban járunk? Kik ezek az emberek? És egyáltalán: mi a franc folyik itt? Konkrét válaszokat nem minden kérdésünkre kapunk a majdnem másfél órás opus megtekintése után sem, viszont az garantálható, hogy a néző megtapasztalhatja, mit jelent a pesszimizmus.
Lucas egy orwelli társadalmat mutat be, ahol az arctalan-névtelen "hatalmasok" szinte szolgasorba döntött embereket dolgoztatnak, miközben kamerák segítségével meg is figyelik őket. Kopaszra nyírt fejű, fehér "egyenruhás" emberek végzik robotszerű munkájukat, az érzelmeiket pedig legálisnak nyilvánított drogok segítségével tartják féken az "uraik". Tilos az érzelem, az emberi kapcsolat, a szexualitás, a szaporodás. Az emberek robotokat szerelnek össze, "akik" majd felügyelni fognak rájuk. Cserébe élelem és szállás a jutalmuk, na meg agysorvasztó műsorok a jobb híján valamiféle tévének nevezhető készülékben, illetve az imafülkékben való "vezeklés" lehetősége.
Persze ez utóbbi is csak színjáték, egy monoton gépi hang mantrázza a műoptimizmust, és a "vásárolj minél többet, attól boldog leszel" szöveget tolja a leszedált emberek arcába. Ebben a világban az embereknek nincs nevük, amit annak lehet tekinteni, az egy három betűből és négy számból álló kód. (Ez persze felkeltheti a nézőben a náci haláltáborok reminiszcenciáját, mint ahogyan a rendfenntartó androidok fekete öltözete is emlékeztethet a feketeingesekre.)
Itt él THX 1138 (Robert Duvall), a történet főszereplője is. A szobatárs-barátnője hatására ráébred, hogy neki nem itt van a helye, és elkezdődik a valóban névtelen kisember harca az arctalan hatalommal, jobban mondva az életösztönnek való engedelmeskedés, ami a menekülésben ölt testet, és amit a hatalom nem néz jó szemmel.
A film meglehetősen soványka cselekménye voltaképpen annyi, hogy THX igyekszik megszökni ebből a rettenetes világból, tehát aki lélegzetelállító izgalmakra vágyik, az valószínűleg csalódni fog. Sokkal inkább a képi világgal, illetve a hangulattal való játszadozás dominál, s egyesek szerint Lucas ekkoriban erősen az avantgárd filmesek hatása alatt állt. Azonban hiába akad néhány zseniális megoldás a sztoriban (pl. az "utcán" hömpölygő embertömeg látványa, a helyenként megcsillanó humor – a falnak többször is nekikoppanó android – vagy a technikai "apróságok", mint pl. az agyzár), összességében véve számomra mégsem volt annyira katartikus, mint amilyenre számítottam.
Talán túlságosan is az audiovizuális formára összpontosított Lucas, miközben a lényegi tartalom elsikkadt, s valamiért a klausztrofób, nyomasztó hangulatot sem éreztem igazán meggyőzőnek. A film elején még meglévő társadalomkritika a történet hátralévő részében eltűnt, és talán a szellemességből lehetett volna egy kicsit több is. A nyitva hagyott kérdések – miért kényszerültek az emberek a föld alá, kik működtetik a rendszert stb. – persze szolgálhatták a titokzatosságot (ráadásul akkor hosszas fejtegetésekbe sem kell belebonyolódni), ugyanakkor viszont ezzel kicsit talán öncélúvá és felszínessé is vált a film.
A helyenként felbukkanó ötletes húzások ellenére is inkább élettelennek tartanám ezt az alkotást, mint rendkívül jónak, szerintem sok minden kidolgozatlan maradt (jellemfejlődés, társadalombírálat stb.). Igaz, a pesszimista hangulatot jól eltalálták, és a történet kétértelmű befejezése ismét csak kérdéseket vethet fel a nézőben (hová lehet menekülni, ha "odakint" esetleg nincs semmi, mit lehet kezdeni az efféle szabadsággal). Kár, hogy ez a film sok tekintetben kiforratlan és felszínes, hogy nem mer teljes mértékben újító és szellemes lenni. Így nálam összességében valahol a közepes és a jó között végzett, ennél azért szerintem jóval több rejlett ebben a történetben.
81 THX 1138 (1971)
A THX 1138 című sci-fi története a távoli jövőben játszódik, ahol a számítógépek uralják a bolygó lakosságát. Az emberek érzelmeit gyógyszerekkel nyomják el, s nincsenek... több»
Szereplők: Robert Duvall, Donald Pleasence, David Ogden Stiers, Ian Wolfe, Sid Haig
