Egyénileg értékelve egyszeri szórakozásra tökéletesen alkalmas, látványos sci-fi, egészen jó képi világgal, nem a legeredetibb, de pörgős, érdeklődést végig fent tartó sztorival. Viszont A Függetlenség napja folytatásaként megdöbbentően gyenge. Üres, műanyag, nevetségesen semmitmondóan folytatja a nagy elődöt, ráadásul semmi újdonsággal nem szolgál. A Föld megmenekülése óta eltelt 20 év, de ugyanaz a kiinduló pont, vagyis, hogy ellenséges, idegen űrhajók közelednek a Föld felé. Ahogy a nagy könyvben meg van írva iszonyatos méretekben pusztítanak és rombolnak, minden fegyver hatástalan ellenük, aztán a fejeseknek támad egy ötletük. Ám ez az ötlet az előző részhez képest jóval vérszegényebb, és még be is válik, ami növeli a film limonádé-szerűségét, illetve elmarad az drámai katarzis, ami felejthetetlenné tette az első részt és az azonosulási karakter feláldozásával érzékeltette a nézővel az emberiséget ért veszteség nagyságát. Itt viszont ilyesmi nem történik, szinte már giccsbe megy át, ahogy mentőötletként bedobják a főszereplő anyjának halálát, így nem is igazán vesszük komolyan a filmet, pláne hogy a világot megmentő fiatalok olyan gyerekesen civakodnak mint egy gimis filmben. Talán a gyerekes a legtalálóbb jelző, amivel jellemezni lehet ezt az alkotást.
Egyénileg értékelve egyszeri szórakozásra tökéletesen alkalmas, látványos sci-fi, egészen jó képi világgal, nem a legeredetibb, de pörgős, érdeklődést végig fent tartó sztorival. Viszont A Függetlenség napja folytatásaként megdöbbentően gyenge. Üres, műanyag, nevetségesen semmitmondóan folytatja a nagy elődöt, ráadásul semmi újdonsággal nem szolgál. A Föld megmenekülése óta eltelt 20 év, de ugyanaz a kiinduló pont, vagyis, hogy ellenséges, idegen űrhajók közelednek a Föld felé. Ahogy a nagy könyvben meg van írva iszonyatos méretekben pusztítanak és rombolnak, minden fegyver hatástalan ellenük, aztán a fejeseknek támad egy ötletük. Ám ez az ötlet az előző részhez képest jóval vérszegényebb, és még be is válik, ami növeli a film limonádé-szerűségét, illetve elmarad az drámai katarzis, ami felejthetetlenné tette az első részt és az azonosulási karakter feláldozásával érzékeltette a nézővel az emberiséget ért veszteség nagyságát. Itt viszont ilyesmi nem történik, szinte már giccsbe megy át, ahogy mentőötletként bedobják a főszereplő anyjának halálát, így nem is igazán vesszük komolyan a filmet, pláne hogy a világot megmentő fiatalok olyan gyerekesen civakodnak mint egy gimis filmben. Talán a gyerekes a legtalálóbb jelző, amivel jellemezni lehet ezt az alkotást.