Azzal kezdem, hogy a tartalmakban hibásan írják, a főhős nem alagútban/vasútnál dolgozik, hanem annak a kutatólaboratóriumnak az atomreaktorában, ahol az apja kutató volt. Ami a történtet szempontjából releváns. Az "időhurok" kifejezés is félrevezet, mert emiatt a klasszikus "Idétlen időkig" egyik feldolgozására számítottam. Ezzel szemben a sztori az időutazás paradoxonjával foglalkozik inkább. Az már az első képkockából lejött, hogy "low budget" filmről van szó ismeretlen színészekkel és CGI mentesen. A film lassan halad előre, nincs akció, törés-zúzás, high-tech kütyüzés, és legfőképp szuper-főhőse nincs, mégis valahogy a képernyő előtt tartott. A fejemben már összeállt nagyjából a befejezés a felénél, azután örömmel konstatáltam, hogy nem a kiszámítható, amerikai stílusú véget láttam. Nem olyan film, amit többször újranéznék, de örülök, hogy egyszer megtettem.
Azzal kezdem, hogy a tartalmakban hibásan írják, a főhős nem alagútban/vasútnál dolgozik, hanem annak a kutatólaboratóriumnak az atomreaktorában, ahol az apja kutató volt. Ami a történtet szempontjából releváns. Az "időhurok" kifejezés is félrevezet, mert emiatt a klasszikus "Idétlen időkig" egyik feldolgozására számítottam. Ezzel szemben a sztori az időutazás paradoxonjával foglalkozik inkább. Az már az első képkockából lejött, hogy "low budget" filmről van szó ismeretlen színészekkel és CGI mentesen. A film lassan halad előre, nincs akció, törés-zúzás, high-tech kütyüzés, és legfőképp szuper-főhőse nincs, mégis valahogy a képernyő előtt tartott. A fejemben már összeállt nagyjából a befejezés a felénél, azután örömmel konstatáltam, hogy nem a kiszámítható, amerikai stílusú véget láttam. Nem olyan film, amit többször újranéznék, de örülök, hogy egyszer megtettem.