2067 - Időhurok

Persze túl van benne tolva a drámázás és az érzelmek. Azon történetek egyike, aminek a vége is használható. Ez jó hír. Előttem leírtak sok olyat, amit nem akarok ismételni. A fényképezés, a díszletek, helyszínek szépen meg vannak kreálva. A karakterek rendben vannak, csak nehéz azonosulni velük; továbbá tényleg sok a könnyes, rinyálós jelenet. Erre épít az eléggé túlhangszerelt zene, amivel megkínálták a filmet. Mindegy. Működik. Sokadjára nézve is.

Tudtam, hogy nem akció-sci-fit látok majd. Ennek kifejezetten örültem. Jobban szeretem, ha van mondanivaló és/vagy történet, de legalább elgondolkodtat a film. Kevés szereplős, néhány helyszínes "kamaradarab", szinte már színpadra kívánkozik. :)

Atmoszférikus, sci-fi dráma, ahol a világot sújtó klímakatasztrófa miatt az emberiség a végső megoldás után kutat. A film sötét, nyomasztó hangulattal operál, vizuálisan igényes díszletekkel és komor színvilággal teremti meg a jövő világának reményte... Többlenségét. A cselekmény középpontjában Ethan, egy egyszerű munkás áll, akinek karakterfejlődését a személyes veszteségek és a küldetéstudat mozgatja, de a szereplők mélysége olykor felszínes marad. Kodi Smit-McPhee színészi játéka hiteles, de a mellékszereplők kevésbé emlékezetesek. A forgatókönyv eredeti ötletre épít, de néhol döcögősen halad, a rendezés pedig helyenként túlzottan lelassítja a tempót. Az objektív értékelésben kiemelkedik a film látványvilága és morális dilemmája, míg szubjektíven kissé túlhúzottnak érezhető és a drámai pillanatok nem mindig működnek. Az alkotás főként sci-fi és drámai műfaj kedvelőinek ajánlott, akik elgondolkodtató témákat keresnek.

"Az ausztrálok bunkók, és folyton sört vedelnek" – ezt a patinás idézetet valamikor egy filmben hallottam, és őszintén szólva amilyen ronda, és amilyen bazi nagy pókok élnek a kenguruk földjén, én minimum vodkát vedelnék, ebben az esetben viszont legalább nem lenne erőm bunkónak lenni. Szó mi szó, az ausztrálok tényleg furák, ez a film is az lett, és igazából nem tudom, hogy mit is akartak tulajdonképpen. Ugyanis az effektek egyáltalán nem rosszak, azonban nem tudtam szabadulni a tévésorozat feelingtől, annyira érződött a beállításokon, hogy ezek stúdiófelvételek. A párbeszédek sem túl acélosak, a jelmezek pedig... furák. Deborah Mailman például egyszerre próbál a végzet asszonya és a világot megmentő cégóriás "háziasszonya" lenni, és a futurisztikusan csinosnak szánt, ám eltúlzott ruhákban kicsit gagyi hatást kelt. A főszereplő egyáltalán nem szimpatikus, és valahogy az egész emlékeztet egy régi tévésorozatra, amely a Jövőből jött lány címmel futott. A látvány ott is megvolt, csak hát az összes többi olyan gyenge volt, mint Alana transzduktora, ami tulajdonképpen egy 150 forintos műanyag hajráf volt egy ráragasztott műkristállyal. Olcsó vásári mutatvány lett, pedig az előzetes többet sejtetett. Kár érte.