Kedves Kapszaicin!
Szakdolgozatomban szeretnék hivatkozni az ön nevére, mert nagyon tetszett a Fehér tenyér filmről írt kritikája, és idéznék belőle egy részletet. Amennyiben nem probléma Önnek, nagyon örülnék, ha elküldené a nevét, hogy ezt meg tudjam tenni.
Köszönettel: Balla Eszter
Még nem erősítetted meg az e-mail címed!
Kérjük, lépj be a levelezési fiókodba és a regisztrációkor kapott e-mailben kattints a megerősítő linkre.
Ha nem kaptál ilyen e-mailt, akkor kérjük, kattints a lenti "Megerősítő e-mail újraküldése" gombra.
Hajdu Szabolcs által rendezett film egy olyan nézőpontból enged betekintést a sport világába, ami szinte tabudöntögetésnek számít. Ugyan később több sportágban is kirobbantak botrányok, de talán ez a film a legelső, amely megmutatja az eredmények mögött meghúzódó szadizmust, ami a tűr kategóriába tartozott régebben. Mára már sokkal korszerűbb módszerekkel dolgoznak edzéseken, ahol a fizikai és pszichés jólét egyaránt fontos, és zéró tolerancia van bárminemű fizikális bántalmazással szemben. A hatalom nem azt jelenti, hogy bármit megtehetnek az eredmény elérése érdekében, de korábban valahogy így volt értelmezve az "edzői módszer". Ennek egy szeletét láthatjuk felnagyítva, noha itt a tanár gyönyört lelt abban, hogy kínozhatta ezeket a sportolókat.
A felnövő tornászfiú, Dongó csupán azt tudta továbbvinni, amit ő maga is kapott edzéseken. Annak ellenére, hogy gyűlölte ezt a fajta bánásmódot, mégsem tudott más mintához nyúlni. A szocializmus vasfegyelme és az a hangulat, amit a film képi világa áraszt (panellakás, régi iskolatáska, ablakon át kidobott fenyőfa stb.) teljesen ellentétes a történetben kronológiailag később megjelenő kanadai modernitással és lazasággal, ahol bizony más módszerek szükségeltetnek a sportolói fegyelem eléréséhez. Ebben a filmben nagyon sok érzelem bújik meg. A témában talán az egyik legjobb magyar filmnek számít a Fehér tenyér.