Fekete komédia, amely Santiago Segura főszereplésével a spanyol filmművészet egyik legmegosztóbb, ugyanakkor legsajátosabb alkotása lett. A stílus alpári, önironikus és szándékosan túltolt, a hangulat abszurd és nyíltan parodisztikus, mindvégig a tabukérdéseken táncolva. A cselekmény egyszerű, de pörgős: Torrente, az elzüllött, lusta, rasszista, nőgyűlölő és nem túl éleseszű exzsaru, saját dicsőségét és pénzét hajszolva keveredik egy drogbanda ügyébe, miközben különféle szerencsétlen figurák csatlakoznak a röhejes akciókhoz. A karakterek mind szélsőségesek és szatírikusak, Torrente figurája egyszerre visszataszító és szórakoztató, amit Segura kivételes, groteszk játékával és a magyar szinkronban Csuja Imre nagyformátumú alakításával tesz felejthetetlenné. A forgatókönyv provokatív, tele helyzetkomikummal és karikatúrával, a rendezés feszes, céltudatos, stílusosan vállalja a trash-vonásokat. Objektíven nézve a film igényesen kivitelezett társadalomkritikai paródia, szubjektíven a jó ízlés határait súrolja, de épp ebben rejlik ereje: vagy utálni, vagy szeretni lehet, köztes érzés nincs. Leginkább a felnőtt, provokációra vevő, morbid humort kedvelő közönségnek szól.
Fekete komédia, amely Santiago Segura főszereplésével a spanyol filmművészet egyik legmegosztóbb, ugyanakkor legsajátosabb alkotása lett. A stílus alpári, önironikus és szándékosan túltolt, a hangulat abszurd és nyíltan parodisztikus, mindvégig a tabukérdéseken táncolva. A cselekmény egyszerű, de pörgős: Torrente, az elzüllött, lusta, rasszista, nőgyűlölő és nem túl éleseszű exzsaru, saját dicsőségét és pénzét hajszolva keveredik egy drogbanda ügyébe, miközben különféle szerencsétlen figurák csatlakoznak a röhejes akciókhoz. A karakterek mind szélsőségesek és szatírikusak, Torrente figurája egyszerre visszataszító és szórakoztató, amit Segura kivételes, groteszk játékával és a magyar szinkronban Csuja Imre nagyformátumú alakításával tesz felejthetetlenné. A forgatókönyv provokatív, tele helyzetkomikummal és karikatúrával, a rendezés feszes, céltudatos, stílusosan vállalja a trash-vonásokat. Objektíven nézve a film igényesen kivitelezett társadalomkritikai paródia, szubjektíven a jó ízlés határait súrolja, de épp ebben rejlik ereje: vagy utálni, vagy szeretni lehet, köztes érzés nincs. Leginkább a felnőtt, provokációra vevő, morbid humort kedvelő közönségnek szól.