Torrente, a törvény két balkeze

Ennél a résznél a poénokra mentek rá, de a forgatókönyv konkrétan össze van csapva

Nézhetetlen és amatőr, semmirevaló, bűn rossz film. A rendezéstől a fodrászig, sminkesig bezárólag megbüntetném, aki részt vett az elkészítésében.

Kevés film van ahol azon filózok hogy nézhetetlen e vagy rossz. Hát ez a film mindkettő. Nézhetetlen, stílustalan, sok helyen gusztustalan, otromba és kábé annyira tiszteli az ember értelmi színvonalat, mint molylepke a vattacukor automatát. Ami miat... Többt mégis kapott egy kegyelem csillagot az a magyar szinkron. Megnéztem (kínszenvedve) spanyol nyelven is és tényleg rettenetes. És megélt újabb részeket...mondjuk ezen nem csodálkoztam. Általában az értéktelen filmipari szemetek mind megélnek újabb részeket hiszen nem kell vesződni sem az igényességgel, sem pedig semmi olyan mellékzöngével amitől egy film alkotássá válhat. Nem mondom azt, hogy nézd meg és majd eldöntöd magad! Inkább csak ezzel zárom nem épp hízelgő gondolatomat: Ne feledd...szóltam! :) Szóval, filmre fel (és jó szórakozást)!

Fekete komédia, amely Santiago Segura főszereplésével a spanyol filmművészet egyik legmegosztóbb, ugyanakkor legsajátosabb alkotása lett. A stílus alpári, önironikus és szándékosan túltolt, a hangulat abszurd és nyíltan parodisztikus, mindvégig a tab... Többukérdéseken táncolva. A cselekmény egyszerű, de pörgős: Torrente, az elzüllött, lusta, rasszista, nőgyűlölő és nem túl éleseszű exzsaru, saját dicsőségét és pénzét hajszolva keveredik egy drogbanda ügyébe, miközben különféle szerencsétlen figurák csatlakoznak a röhejes akciókhoz. A karakterek mind szélsőségesek és szatírikusak, Torrente figurája egyszerre visszataszító és szórakoztató, amit Segura kivételes, groteszk játékával és a magyar szinkronban Csuja Imre nagyformátumú alakításával tesz felejthetetlenné. A forgatókönyv provokatív, tele helyzetkomikummal és karikatúrával, a rendezés feszes, céltudatos, stílusosan vállalja a trash-vonásokat. Objektíven nézve a film igényesen kivitelezett társadalomkritikai paródia, szubjektíven a jó ízlés határait súrolja, de épp ebben rejlik ereje: vagy utálni, vagy szeretni lehet, köztes érzés nincs. Leginkább a felnőtt, provokációra vevő, morbid humort kedvelő közönségnek szól.