Torrente 2: A Marbella küldetés

Talán ennél már a forgatókönyvet komolyabbra vették, és ez meg is látszott a filmen

Folytatása az első film botrányosan alpári humorának, társadalomkritikájának és antihősének, még nagyobb költségvetéssel és látványosabb akciókkal megspékelve. A stílus maradt szókimondó, trash-be hajló, szándékosan ízléstelen, miközben a spanyol kis... Többember nyomorúságát és görbe tükrét adja továbbra is, habzó szatírával. A cselekmény Marbella városába viszi Torrentét, ahol magánnyomozóként egy terrorista rakétázási ügybe és családi bonyodalmakba keveredik, szokás szerint félsikerrel. A karakterek most is harsányak, karikaturisták, Torrente viszi tovább minden önző, kicsinyes, gyarló tulajdonságát, míg mellékszereplői csak asszisztálnak az abszurdhoz, Gabino Diego (Cuco) kábítószeres segítőként is jól működik. A színészi játék Segura részéről még mindig erős, bár az önismétlés elkerülhetetlen, a magyar szinkron (Csuja Imre) továbbra is nagyot dob. A forgatókönyv kevésbé friss, inkább poénokra, helyzetkomikumra, látványos üldözésekre épül, Santiago Segura rendezése rutinos, de kiábrándítóan ismerős. Objektíven az első rész szintjét megközelíti, de megújulás kevés benne, szubjektíven továbbra is a vulgáris, tabukon gázoló paródiák kedvelőinek ajánlott, mások könnyen túltoltnak és fárasztónak érezhetik.

Gyakorlatilag nekem nézhetetlen volt a film már majdnem az elején így éreztem. Ez borzasztóra sikeredett. Az egész film untatott, az első pár perc után nem alig bírtam magammal annyira untam, vártam az áttörést, de sajnos nem érkezett meg.

Sajnos, ahogy az lenni szokott ez sem olyan már, mint az első rész. Nem mondom, hogy nincs min nevetni, de mivel már megismertük Torrenténk fő vonásait, így ő már túl sok meglepetést nem tartogat számunkra.