Folytatása az első film botrányosan alpári humorának, társadalomkritikájának és antihősének, még nagyobb költségvetéssel és látványosabb akciókkal megspékelve. A stílus maradt szókimondó, trash-be hajló, szándékosan ízléstelen, miközben a spanyol kisember nyomorúságát és görbe tükrét adja továbbra is, habzó szatírával. A cselekmény Marbella városába viszi Torrentét, ahol magánnyomozóként egy terrorista rakétázási ügybe és családi bonyodalmakba keveredik, szokás szerint félsikerrel. A karakterek most is harsányak, karikaturisták, Torrente viszi tovább minden önző, kicsinyes, gyarló tulajdonságát, míg mellékszereplői csak asszisztálnak az abszurdhoz, Gabino Diego (Cuco) kábítószeres segítőként is jól működik. A színészi játék Segura részéről még mindig erős, bár az önismétlés elkerülhetetlen, a magyar szinkron (Csuja Imre) továbbra is nagyot dob. A forgatókönyv kevésbé friss, inkább poénokra, helyzetkomikumra, látványos üldözésekre épül, Santiago Segura rendezése rutinos, de kiábrándítóan ismerős. Objektíven az első rész szintjét megközelíti, de megújulás kevés benne, szubjektíven továbbra is a vulgáris, tabukon gázoló paródiák kedvelőinek ajánlott, mások könnyen túltoltnak és fárasztónak érezhetik.
Folytatása az első film botrányosan alpári humorának, társadalomkritikájának és antihősének, még nagyobb költségvetéssel és látványosabb akciókkal megspékelve. A stílus maradt szókimondó, trash-be hajló, szándékosan ízléstelen, miközben a spanyol kisember nyomorúságát és görbe tükrét adja továbbra is, habzó szatírával. A cselekmény Marbella városába viszi Torrentét, ahol magánnyomozóként egy terrorista rakétázási ügybe és családi bonyodalmakba keveredik, szokás szerint félsikerrel. A karakterek most is harsányak, karikaturisták, Torrente viszi tovább minden önző, kicsinyes, gyarló tulajdonságát, míg mellékszereplői csak asszisztálnak az abszurdhoz, Gabino Diego (Cuco) kábítószeres segítőként is jól működik. A színészi játék Segura részéről még mindig erős, bár az önismétlés elkerülhetetlen, a magyar szinkron (Csuja Imre) továbbra is nagyot dob. A forgatókönyv kevésbé friss, inkább poénokra, helyzetkomikumra, látványos üldözésekre épül, Santiago Segura rendezése rutinos, de kiábrándítóan ismerős. Objektíven az első rész szintjét megközelíti, de megújulás kevés benne, szubjektíven továbbra is a vulgáris, tabukon gázoló paródiák kedvelőinek ajánlott, mások könnyen túltoltnak és fárasztónak érezhetik.