A gond az lehetett, hogy vígjátékra készültél, és így csalódást okozott. Sajnos sok helyen így szerepel, pedig inkább dráma, némi humorral fűszerezve. Érdemes később újra nekifutni esetleg ezt tudva, mert zseniális film. Zenthe egyébként sokat és kiválóan szinkronizált, például a Furcsa párban is ő Lemmon hangja. Az ízig-vérig vígjáték, nézd meg, ha eddig nem láttad. Ha igen, akkor is. :)
Még nem erősítetted meg az e-mail címed!
Kérjük, lépj be a levelezési fiókodba és a regisztrációkor kapott e-mailben kattints a megerősítő linkre.
Ha nem kaptál ilyen e-mailt, akkor kérjük, kattints a lenti "Megerősítő e-mail újraküldése" gombra.
Kíváncsi voltam a filmre, s mivel azt olvastam, hogy a sztori szilveszterkor (is) játszódik, ezért újévre időzítettem a megnézését. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a sztori egy része valóban szilveszterkor játszódik, de ez valójában csak 10-15 perc a 120-ból. De ezzel még önmagában nem lenne gond. Magam részéről nem tartom akkora filmnek, mert ugyan nem rossz vígjáték, de az egy évvel korábbi Van, aki forrón szereti (szintén Billy Wilder rendezte és szintén Jack Lemmon az egyik főszereplő) sokkal jobb a Legénylakásnál. Pedig az alap itt is jó: ha abból indulunk ki, hogy valaki kiadja a saját lakását a munkahelyének elöljáróinak, akkor abból egy jó, félreértésekre alapuló vígjáték is kikerekedhetne. E helyett inkább a drámai vonal kerül előtérbe, főleg onnan, hogy a főszereplő titkon áhított nőjéről derül ki, hogy a főnök szeretője, s ő jár a lakásra. Innentől egy kissé sablonos történetvezetés veszi kezdetét, amiből egy abszolút kiszámítható befejezés kerekedik ki. Egy-két jó poént leszámítva (pl. mikor Baxter teniszütővel szűri le a tésztát) összességében nem lettem meggyőzve arról, hogy ez egy nagyszerű vígjáték, pedig Jack Lemmont és Shirley MacLaine-t is nagyszerű színésznek tartom.
Érdekes még, hogy szinkronosan néztem, s amit láttam, abban Zenthe Ferenc szinkronizálta Lemmont, s nem is tudom, hallottam-e máskor Zenthét szinkronizálni, mindenesetre a szinkronnal nem volt gond.