A Jurassic Park 2. az a tipikus folytatás, ami pontosan tudja, mitől működött az első rész… csak épp nem tudja újra megcsinálni ugyanazt a csodát. Mert a Jurassic Park nem csak dinoszauruszokról szólt, hanem arról az első sokkról, amikor az ember meglátja a lehetetlent, és leesik az álla.
A második részben viszont már nincs „wow, dinoszaurusz!”, mert ezt már láttuk. Itt már a kérdés az, hogy hogyan lehet ezt fokozni. Spielberg válasza pedig az lett: legyen sötétebb, legyen veszélyesebb, legyen több halál, és legyen több káosz. És bár ez részben működik, a film közben elveszíti azt az elegáns varázst, ami az elsőt legendává tette.
A sztori alapja amúgy jó: kiderül, hogy van egy második sziget, ahol a dinoszauruszok szabadon élnek, és természetesen az emberek nem bírják ki, hogy ne menjenek oda balhézni. Ian Malcolm visszatér, most már főhősként, és Jeff Goldblum továbbra is a franchise legjobb döntése, mert ő az egyetlen, aki úgy viselkedik, mint egy normális ember egy ilyen helyzetben: folyamatosan azt sugározza, hogy „ez egy borzalmas ötlet, ti idióták”. És igaza van.
A film nagy része egy túlélőthriller a dzsungelben, ami hangulatban sokkal inkább hasonlít egy sötét kalandfilmre, mint a parkos horrorra. És ez az egyik legerősebb része: a dinoszauruszok itt már nem látványosságok, hanem vadállatok, és a film jól játszik azzal, hogy az ember itt vendég, sőt inkább préda. A T-Rex-es jelenetek brutálisak, a feszültség néha tényleg erős, és Spielberg még mindig zseni abban, hogyan építsen fel egy támadást úgy, hogy előbb hallod, érzed, sejted, és csak aztán látod.
Viszont a film karakterei már sokkal gyengébbek. A mellékszereplők egy része konkrétan arra van írva, hogy idegesítsen. Vince Vaughn karaktere a tipikus „aktivista jóember”, aki elvileg morálisan magasabb szinten van, gyakorlatilag viszont olyan döntéseket hoz, amitől a néző agya eldobja a láncot. Julianne Moore jobb, mint amit a forgatókönyv megérdemel, de az ő szerepe is sokszor inkább funkció, mint valódi ember. És a filmben van egy-két olyan „most komolyan?” jelenet, amitől érzed, hogy a folytatás már elkezdett a hollywoodi hülyeségek felé csúszni.
A film egyik csúcspontja egyértelműen a híres lakókocsis jelenet a szakadéknál. Az egy feszült, szinte horrorszintű set piece, amit Spielberg olyan profin vezényel le, hogy még ma is tanítani lehetne. Ez a film legjobb pillanata: tiszta túlélőpánik, nulla menekvés, csak a gravitáció meg a dinoszauruszok. Itt érzed, hogy igen, ezért még mindig ő a király.
De aztán jön a film utolsó harmada, és ott valami megtörik. Spielberg mintha hirtelen azt mondaná: „oké, eddig jó volt a dzsungel, de most csináljunk belőle Godzillát.” És megkapjuk a San Diegó-i T-Rex randalírozást, ami látványos, de közben teljesen más filmbe illik. Nem rossz, csak olyan, mintha a film hirtelen elveszítené a saját identitását, és átmenne katasztrófashow-ba.
Az első részben a dinoszauruszok a parkban voltak, itt meg a T-Rex konkrétan városnézésre megy, ami egyszerre menő és nevetséges. A legnagyobb gond mégis az, hogy a film túl sokszor próbálja újrajátszani az első rész érzését, csak nagyobban és sötétebben. Csakhogy a varázslat már nincs ott, mert az első rész lényege a felfedezés volt, itt meg már csak a túlélés marad. Ez egy erősebb, agresszívebb film, de kevésbé szerethető.
Az elveszett világ egy korrekt, helyenként kifejezetten erős folytatás, tele ikonikus jelenetekkel, de már látszik rajta, hogy a franchise elkezdett átbillenni a „több dinoszaurusz, több akció” irányába. Spielberg még mindig mester, csak itt már nem csodát csinál, hanem egy sötétebb, cinikusabb túlélőfilmet. És ez jó, csak nem legendás. Értékelés: 4/5 – brutális jelenetek, erős hangulat, de az első rész varázsa egyszeri volt.
akció | kaland | katasztrófafilm | sci-fi
Miután a milliomos John Hammond őslényparkja megsemmisül, mindenki fellélegezhet. Ám kiderül, hogy létezik egy másik sziget is, és miután a káosz-elmélet kutató Iam Malcolm... több»
Szereplők: Julianne Moore, Vince Vaughn, Jeff Goldblum, Richard Attenborough, Peter Stormare
