Számomra az egyetlen és utánozhatatlan Pókember-vonal, Tobey és társai szereplésével, egyszerűen egy teljesen más világ, mint bármely más Pókember-trilógia, akár Andrew-val vagy Holland-dal. Bár hozzáfűzném, hogy én, aki konkrétan most kezdtem belemászni a Marvel világába és ezzel együtt a Pókember történetszálakba, meglátom a generációs szakadékot a színészek között. Félreértés ne essék, nem mondom, hogy rossz színészek alkották volna az új vonalat, de az első vonalas Pókember atmoszférája merőben más, mint a többi, hiába az új kor és vele a végtelen lehetőség a technikában, amit vizualizálásban produkálni tud a rendező és csapata. Számomra ezek inkább lettek már poénos képsorok, illetve cselekmények, amivel azt érték el, hogy a karakter teljesen más oldalára fejlődött, és ez számomra inkább tűnik más történetnek. Viszont ennek az első három résznek számomra lelke van, sokkal közlékenyebb a film, rengeteg jelenetbe teljesen bele tudja élni magát az ember, mert magával ragad a film és totálisan elvisz a sztori, mint például Ben bácsi, amikor meghal; az eléggé érzékletesre és testhezállóra sikeredett, szinte művészet, ha lehet így fogalmazni. Számtalan ilyen cselekmény játszódik le ezekben, ami ténylegesen lenyűgöző, kézzel fogható, és legfőképpen teljesen emberi. Számomra ez a filmes kategória legmagasabb polca, több mint remekmű, abszolút 5 csillagos.
Számomra az egyetlen és utánozhatatlan Pókember-vonal, Tobey és társai szereplésével, egyszerűen egy teljesen más világ, mint bármely más Pókember-trilógia, akár Andrew-val vagy Holland-dal. Bár hozzáfűzném, hogy én, aki konkrétan most kezdtem belemászni a Marvel világába és ezzel együtt a Pókember történetszálakba, meglátom a generációs szakadékot a színészek között. Félreértés ne essék, nem mondom, hogy rossz színészek alkották volna az új vonalat, de az első vonalas Pókember atmoszférája merőben más, mint a többi, hiába az új kor és vele a végtelen lehetőség a technikában, amit vizualizálásban produkálni tud a rendező és csapata. Számomra ezek inkább lettek már poénos képsorok, illetve cselekmények, amivel azt érték el, hogy a karakter teljesen más oldalára fejlődött, és ez számomra inkább tűnik más történetnek. Viszont ennek az első három résznek számomra lelke van, sokkal közlékenyebb a film, rengeteg jelenetbe teljesen bele tudja élni magát az ember, mert magával ragad a film és totálisan elvisz a sztori, mint például Ben bácsi, amikor meghal; az eléggé érzékletesre és testhezállóra sikeredett, szinte művészet, ha lehet így fogalmazni. Számtalan ilyen cselekmény játszódik le ezekben, ami ténylegesen lenyűgöző, kézzel fogható, és legfőképpen teljesen emberi. Számomra ez a filmes kategória legmagasabb polca, több mint remekmű, abszolút 5 csillagos.