A Drágán add az életed! mára nemcsak az akciófilmek egyik megkerülhetetlen alapköve, hanem az egyik legvitatottabb – és legimádottabb – „karácsonyi film” is. John McTiernan alkotása olyan erővel robbant be a műfajba, hogy azóta szinte minden túszdrámás akciófilm rá próbál hasonlítani, de egyik sem tudta megismételni azt a könnyed eleganciát, feszességet és karakterközpontú intenzitást, amit ez a film műfaji köntösben hozott. A történet egyszerű, mégis működőképes: John McClane, a new york-i zsaru Los Angelesbe érkezik, hogy megpróbálja megmenteni a házasságát, de egy szemvillanás alatt túszdráma kellős közepén találja magát a Nakatomi Plaza felhőkarcolójában. Amitől a film igazán működik, az McClane teljesen hétköznapi, sőt kissé esendő karaktere.
Bruce Willis alakítása frissítően távol állt a kor über-maszkulin akcióhőseitől: McClane izzad, vérzik, káromkodik, fél – és pontosan emiatt válik hihetetlenül emberivé és szerethetővé. Hans Gruber szerepében Alan Rickman egy másik ikonikus figurát teremtett: kifinomult, intelligens, hidegvérű és végtelenül elegáns gazembert. Ritkán látni olyan akciófilmet, ahol a főhős és a főgonosz ennyire egymásra van hangolva, nem fizikai erőben, hanem szellemi és jellembeli összecsapásban. Rickman minden jelenetében mértani pontossággal hozza a fenyegetést és a szarkasztikus humort, mintha egy másik műfajba tévedt volna, és ezzel emeli magasabb szintre a filmet.
A film tempója szinte példátlanul feszes: McTiernan tudja, mikor kell lassítani, feszültséget építeni, és mikor kell robbanni hagyni a helyzetet. A toronyház egy önálló karakterként működik; zárt tereivel, szintjeivel, szellőzőivel labirintust teremt, ahol minden forduló tartogat valami újabb csapdát vagy lehetőséget. A humor finoman, de folyamatosan jelen van, elsősorban McClane laza beszólásaiban, amelyek ellensúlyozzák a drámai helyzeteket és emberközelivé teszik a pokoli helyzetet. A film technikailag is jól öregedett. A praktikus effektek, a robbanások, a fegyveres összecsapások mind realisztikusabbnak érződnek, mint a későbbi CGI-dömpingű utódokban. A zene, különösen Michael Kamen ironikus karácsonyi utalásai, tovább erősítik azt a kettősséget, amely miatt a film egyszerre ünnepi és brutális. Gyengeségei leginkább a későbbi korok szemével tűnnek fel: néhány mellékkarakter túl karikatúraszerű, bizonyos akciókorrigálások pedig kissé fizikaszegények – de ezek inkább bájos korfestő jegyek, mint valódi hibák. A film sosem próbál többnek látszani, mint ami: egy tökéletesen megkomponált, feszült, mégis szórakoztató akcióthriller. A Drágán add az életed! máig rendkívül erős film, mert nemcsak látvánnyal dolgozik, hanem karakterrel és hangulattal. McClane emberi küzdelme, Gruber kimért gonoszsága és a karácsonyi díszletbe csomagolt terrorhelyzet különleges elegyet alkot – olyat, amelyet azóta is gyakran próbálnak másolni, több-kevesebb sikerrel. Klasszikus, amely méltán él túl minden ünnepet, minden újabb akciófilmes trendet – és minden újranézést.
88 Drágán add az életed! (1988)
John McClane nyompzó Los Angelesbe érkezik, hogy megpróbálja helyrehozni a házasságát feleségével, Holyval. Amikor azonban a nő munkahelyét, a Nakatomi felhőkarcolót ellepik a... több»
Szereplők: Bruce Willis, Alan Rickman, Robert Davi, Bonnie Bedelia, Hart Bochner
