Valamiért sok, és mégis kevés; egyszerűen nehezen tudom újranézni

2019.03.12 20:20 Attila G. Olvasottság: 113x

1

Számomra kissé furcsa ez a film. Moziban talán még tetszett, és a folytatása is. A szomszéd nője mindig zöldebb óta nagy Kevin Pollak rajongó vagyok, s eme filmben még örültem is neki (a 2. részben már kicsit furcsa volt). S ott van még legalább 2 csinos színésznő. Amanda Peet különösképp csinos, és egy kifejezetten vonzó hölgynek tartom; Natasha Henstridget részben az teszi vonzóvá, hogy már-már magasnak mondható. Mégis azt kell, hogy mondjam, ez a film nekem már túl sok. Talán a Matthew Perry–Bruce Willis páros miatt, kár volt őket összepárosítani. Nem tudom. Így együtt valahogy túlságosan erőltetett volt a ripacskodásuk.

Egyébként úgy alakult, hogy ebben az esztendőben (2000-ben) Bruce Willisnek 5 filmjét is láttam moziban (A hatodik érzék, Velem vagy nélküled, Bajnokok reggelije és A kölyök), s talán eme filmek közül ez a bérgyilkososdi volt számomra a legtűrhetőbb. A többi 4 filmnek is akadtak pozitívabb momentumai, mégis valamennyire szenvedtem a moziban a megnézésük alatt. A Hatodik érzék alatt különösen. Attól függetlenül is, hogy volt egy-két plusz negatív apropója a film megtekintésének (egy idősebb zsebtolvaj nő ült mellettem a moziban, aki megkárosított). Viszont ezen esztendő óta valami megváltozott. A kölyök című filmet valamennyire megszerettem, és olykor szinte gyógyír a szívnek a megtekintése. A Bérgyilkos a szomszédomról ilyen tekintetben már leírtam a véleményem. Inkább nem nézném meg újra. Amúgy például a 2 pasi + 1 kicsi sorozattal vagyok hasonlóképp. Előfordul, hogy meg-megnézem pár részét. De ez esetben vagy nagyon neki kell, hogy legyek keseredve valaminek, vagy elég fáradtnak/álmosnak kell lennem ahhoz, hogy továbbkapcsoljam a tévét. De egyébként, bár valamikor talán szerettem nézni, kapásból kapcsolom tovább.

Valamiről elfeledkeztem. Illetve 2 dologról. Egyrészt, hogy erről a filmről már megírtam a kritikám. Másrészt arról, hogy pont azt a filmben szereplő színészt felejtettem el megemlíteni, aki pedig kifejezetten kedvenc színészeim közé tartozik. Kevin Pollakról van szó. Iránta a Szomszéd nője filmek óta töretlen a szimpátiám. Ugyanis szerintem rá is jellemző egy sajátos, talán némiképp szarkasztikus, mégis szelídebb humor. Úgy érzem, ez az ember egyszerűen nem tud hibázni. Igazából tulajdonképpen mindig örvendetes számomra, amikor egy-egy filmjében meglátom. S neki még azt is meg tudom bocsátani, amit néhány kedvenc színészemnek valahogy nem igazán. Azt, hogy egy, vagy akár több sorozatban is szerepelt.

Az Anyák gyöngyébe például kifejezetten belepasszolt, azt a karaktert mintha egyenesen rászabták volna; sőt, valószínűleg így is volt. Örülnöm kellene, ha egy-egy kedvenc színészem huzamosabb ideig feltűnik egy sorozatban, hiszen így sokszor láthatom. Viszont az is kérdés, hogy az a sorozat mennyire talál be nálam. Mert például Gary Sinise esetében a CSI: New Yorkkal úgy vagyok, hogy bár volt idő, hogy megnéztem pár részét, az introja egész jó; viszont a sorozattal – meg a hozzá hasonló sorozatokkal – valahogy mégsem tudok igazán mit kezdeni, nem az én világom. S érthető, hogy egy ilyen sorozat biztosabb megélhetést jelent számukra, hisz ezáltal sokkal több epizódban szerepelhetnek, mint ahány filmjük valaha is elkészül. Mégis számomra sokkal emlékezetesebb, és örvendetesebb, ha moziban ülve egy-egy filmjüket meglátom.

A Bérgyilkos a szomszédomban is szerintem mindenképp az ő karaktere a kedvenc szereplőm az alakítása miatt, mert hozza a szokásos formáját. S talán például pont azért nem szeretem a filmet, mert a karaktere sorsa ennyire csúnya véget ért.