Szegény Election…

2018.01.15 12:59 ArpiHajdu és Réci Olvasottság: <100x

0

Szegény Election… ez lenne ugyebár Alexander Payne alkotásának az eredeti címe, ám sikerült egy olyan magyar címmel ellátni, amelynek köszönhetően sokan azt mondanák: „Ilyen filmet én biztos nem nézek meg”. Még ha a fordítás nem is pontos, én azt mondom, hogy érdemes adni a filmnek egy esélyt, mert végeredményben egy tini vígjátékba oltott politikai szatíra lett, középpontjában a választási procedúrával.

Adva van egy nebraskai gimnázium, benne egy tanárral (Matthew Broderick) és egy eminens diáklánnyal (Reese Witherspoon). A suliban diákelnök választás lesz esedékes, egyetlen induló van, Witherspoon karaktere. A tanár természetesen nem szeretné, hogy a lány győzzön (s itt milyen jól lehet hivatkozni a demokrácia megsértésére), s úgy dönt, indít egy másik diákot, Pault (Chris Kleint), akit a háttérben remekül tud irányítani. Hogy még jobban bonyolódjon a helyzet, Paul húga is versenybe száll olyan „ígéretes” kampányszöveggel, mint hogy megválasztása esetén azonnal feloszlatja a diákönkormányzatot. Máris megvan három alapnak mondható politikuskarakter: az eltökélt törtető, a háttérből irányított, s aki magasról tesz az egészre. A történetnek ezen szála egész jól és humorosan megy végig a filmen, a győzelemért folyó harc mondhatni késhegyig menő (már amennyire ezt egy gimis elnökválasztásról el lehet mondani), s mivel választásról van szó, nem hiányozhatnak a csalások sem. Miközben a Carver High-ban az a fő kérdés, ki lesz a diákelnök, a Matthew Broderick által alakított tanár élete kezd szétesni: feleségét nem tudja teherbe ejteni, közben randizgat a kollégája exfeleségével, ráadásként pedig a választásokon is úgy tűnik, hogy nem a jelöltje fog győzedelmeskedni. A film elején még patinásnak tűnő történelemtanár szép lassan elveszíti maga alól a talajt, s halad szépen a bukás felé (erről még a külseje is árulkodik, a film utolsó negyedében ugyanis hősünk egy óriási méhcsípés okozta duzzanattal a szeme alatt rohangál). Ám, ahogy az előbb említettem, ez egy vígjáték, s ahogy az életben is, a filmben is lehetőség van újrakezdésre, ennek köszönhetően pedig a happy end felé tendál a történet. De ahogy Jim is csak tippelni tud, úgy a nézőnek sem kötik az orrára, hogy Tracy vajon mi mindent tett meg azért, hogy a film végén beülhessen abba a limuzinba, a tanulság azonban evidens: aki törtető volt, az mindig is az marad és legtöbbször célba is ér…

A film szatirikus szála nagyon jó, a humora sem rossz, a mai szemmel pedig külön érdekesnek hat ez a filmnyelvi eszköz, hogy megáll a jelenet közben, s valaki átveszi a narrátor szerepét. A film jól halad, egészen a lezárásáig, ami az elcsépeltsége miatt ad egy kis keserű szájízt. Mindezek fényében amolyan „nemrossz” alkotásnak nevezném, amelyet egyszer érdemes megnézni. Már csak azért is, mert Ferris Bueller megtestesítője, Matthew Broderick ezúttal kipróbálja magát a másik oldalon is, vagyis tanárként. Bár lázadásban azért a Gimibosziban sincs hiány.