Lewis Carroll világhírű, szürreális meséjét gyakorlatilag minden új filmezési trend jegyében feldolgozzák, így jutott el a történet az 1903-as némafilmtől a 2010-2016-os, Tim Burton-féle 3D-s, CGI-orgiás csomagolásig. Az Alice Csodaországban 3D azonban nemcsak az innovatív kivitelezése miatt különleges az Alice-adaptációk terebélyes gyűjteményében. A gótikus horrormesék modern kori királya, Tim Burton ugyanis a klasszikus mesét alaposan megcsavarva nem újszerű feldolgozást, hanem a történet folytatását készítette el.
A sztori főhőse továbbra is Alice, akinek Csodaországban tett kalandja óta közel másfél évtized telt el, és a kislány fiatal nővé cseperedett. Korábbi, különös utazását pedig csak visszatérő álomnak véli. A 19 éves Alice éppen az eljegyzésére készül a csöppet sem megnyerő lorddal, amikor gyermekkori álmának szereplője, a mellényes nyúl ismét felbukkan. A bűvös üregen át ismét Csodaország varázslatos világában találja magát, ahol az a feladat vár rá, hogy megdöntse a zsarnok Szívirálynő, avagy a nagyfejű nő uralmát. Segítségére vannak az eredeti történetből jól ismert szereplők, valamint az ügyefogyott ikerpár, Tutyika és Mutyika és a ripacs Bolond kalapos is.
A cselekmény struktúrája nem sokban tér el az eredeti történettől. Az újítás a mögöttes mondanivalóban érhető tetten, hiszen míg az előző Alice filmek inkább a gyermeki lelkivilágot ábrázolták, és az emberben lakó gyermeki ént simogatták, addig Burton jóval földhözragadtabb, felnőttesebb témákat sző bele a történetbe. A felnőtté válást, a társadalmi konvencióknak való megfelelést, az anyagi biztonság kérdését állítja szembe az önmegvalósítással és a saját ösvény kitaposásával, némi feminizmussal fűszerezve a kerettörténetet.
Mivel a karakterek javarészt megegyeznek Carroll papírra vetett karaktereivel, ilyen téren csak a színészgárda hozott némi vérfrissítést a filmbe. A színészi játékra igazán nem lehet panasz. Mia Wasikowska meggyőzően alakítja a nagybetűs életre rácsodálkozó Alice-t, bár a legjobb alakítás kétségkívül nem az ő nevéhez fűződik. Sokkal inkább Helena Bonham Carter remekel a lobbanékony, ripacs Szívkirálynő szerepében, aki még úgy is lebilincselően szórakoztató, hogy felismerhetetlenségig növelték a fejméretét. Für Anikó szinkronja telitalálat, hiszen még a hisztériás rikoltozás is jól áll neki. Anne Hathaway-nek szó se róla, nagyon jól áll a Fehér Királynő szerepe, csak éppen a karakternek nincs semmi befolyása az eseményekre.
A film körüli hype központi eleme a látványvilág volt, amin valóban nagy adag méltatni való van. Gyönyörű színkavalkádban játszó képeket és korhű kosztümöket láthatunk, a filmnek készítőinek azonban felróható, hogy a CGI kicsit megszaladt, mivel néhol azt a benyomást kelti, hogy rajfilmet nézünk. Hibái ellenére elmondható, hogy akár a saját lábán is megállna a történet, az Alice-kultusz nélkül is. Az a kérdés azonban nyitva marad, hogy ezen minimális újítások kedvéért érdemes volt-e elkészíteni egy ilyen folytatást.
72 Alice Csodaországban (2010)
Alice (Mia Wasikowska) észrevesz egy nyulat, aki az órájára néz, majd elszalad. A kíváncsi lány egyből a fura szerzet után ered. A nyúl eltűnik egy lyukban, Alice pedig bebújik... több»
Szereplők: Johnny Depp, Anne Hathaway, Helena Bonham Carter, Alan Rickman, Stephen Fry
