2019.04.01 19:28 ArpiHajdu és Réci Olvasottság: 130x
0

Édes 16, avagy John Hughes első kalandozása a tini lélek útvesztőiben

A tinédzser életérzés egyik kultfilmjeként emlegetett Tizenhat szál gyertya, amely még a Nulladik óra előtt készült (mi azt nagyon szerettünk, a Meglógtam a Ferrarivalt pedig pláne). Nem csoda hát, hogy kíváncsiak voltunk John Hughes első rendezésére is, amelyből ráadásul több színész is visszaköszön majd egy év múlva a Nulladik órában.

Gyerünk hát vissza a nyolcvanas évekbe! Igen, egy pillanatig sem felejthetjük el, hogy ott járunk, elég csak ránézni a ma már megnevettető szerkókra és frizurákra, a sulibulikon játszott zenékre, na meg az ismerkedésre, aminek még azért megvolt a maga bája. Ha egy srác el akart hívni egy csajt randizni, akkor nem lökött neki egy üzenetet a FB-on, hanem felhívta őt vezetékes telefonon, s bizony meg volt az esélye, hogy a szülőkkel (vagy jelen esetben a nagyszülőkkel) is el kellett csevegnie az ügy érdekében.

Édes 16, avagy John Hughes első kalandozása a tini lélek útvesztőiben

Persze, persze, tudom, hogy ez egy tini vígjáték a nyolcvanas évekből, s mint ilyen nem szabad tőle túl nagy mélységet várni, de azért bevallom, a címéből kiindulva mégsem teljesen erre számítottam. Mit jelent egy lány életében, ha 16 éves lesz? Azt hiszi, mostantól kezdve övé a világ (ennek bájos példája, ahogy Sam nézi magát a tükörben a nagy nap reggelén, s keresi, hogy mi változott rajta tegnaphoz képest… hát persze, hogy semmi, ami szemmel látható). Hozzáteszem, az amerikaiak ehhez a dilemmához hozzá is tesznek egy jó nagy kanállal azáltal, hogy a tinik a 16. születésnapjukra már sok esetben kocsit kapnak, így nem csoda, ha azt hiszik, hogy most már ők a világ urai. Sam mondjuk nem ebbe a kategóriába tartozik, ő nem kap kocsit, de még csak egy szülinapi köszöntést sem, a család ugyanis el van foglalva a nővére esküvőjével, megérkezik nagyapus, nagyanyus, ráadásul még egy kínai cserediákot is hoznak magukkal, aki egy nap alatt több élményt kap a várostól, mint Sam valaha. Annyira adódna, hogy kicsit mélyebben belelessünk Sam lelkivilágába, hogyan látja ezt az elcseszett helyzetet, amibe belecsöppent. De ez csak nagyon felületesen történik meg, nem ismerjük őt meg annyira, amennyire szeretnénk, csak azt tudjuk, hogy szerelmes egy fiúba, aki eddig észre sem vette őt, de miért is ne, most véletlenül (az nem igazán derül ki, hogy miért, hacsak nem azért, mert véletlenül elolvasta a lány órán írt levelét, amelyben éppen róla álmodozik) felfigyel rá. A románc legalább olyan sete-suta, mint ahogyan az az első szerelmeknél lenni szokott, s ez még nem is lenne baj, ha közben nem lenne annyi felesleges és olykor kínos, viccesnek szánt mellékút, amely semmit nem tesz hozzá ahhoz, amiről a filmnek szólnia kéne: a 16. év szépségeihez, problémáihoz, érzéseihez, csalódásaihoz. Hogy mire is gondolok kínos jelenetek alatt? Hát például az Anthony Michael Hall által alakított Ted ámokfutására a Rolls Royce-al, na meg Caroline-nal, akit a pasija úgy lök oda egy ismeretlen fiúnak, hogy az öntudatlan és részeg; de ami a legjobban fájt, Sam nővérének begyógyszerezett akciója az esküvőn… jajj, ezt miért kellett? Az ilyen jellegű, kissé infantilis kitérők épp a film komoly szálainak erejéből vesznek el, mintha Hughes túlzottan a vígjáték elemekre koncentrált volna, s a különböző, 16 éves kort körülölelő problémák fajsúlyosabb kivitelezésére nem tudott/akart volna nagyobb hangsúlyt fektetni. Pedig, ahogy azt fentebb említettük, ebből nem lett volna hiány (első szerelem, s a szüzesség elvesztése, a szülők figyelméért vívott harc, a kortársak körében szerzett elismerés, hogy csak néhány példát említsünk).

Azért akadnak pozitívumok is, hogy a legfontosabbat említsem, Ted és Sam párbeszéde a műhelyben egy autóban, amikor kicsit mindkét karakterhez közelebb kerülhet a néző is, amikor ők megnyílnak egymásnak, s végre őszintén beszélnek érzéseikről. Na ez az, amiből több kellett volna, mert ha Hughes csupán egy lelketlen tini vígjátékot akart volna csinálni, akkor nem kapott volna bele ilyen mesterien ezekbe a gondolatokba, hanem megmaradt volna a sörtől ragadó házibulik tanulságmentes hangulatában (amivel szintén nincs baj, ha a maga helyén kezeljük). Így viszont a Tizenhat szál gyertya esetében kissé felemásak az érzések, több volt benne a lehetőség, s kár a megválaszolatlan kérdésekért.

romantikus | vígjáték

Samantha Baker tizenhatodik születésnapja savanyúan kezdődik, mivel nővére esküvője kerül a középpontba, ami miatt senki sem figyel rá. Ráadásul Sam az iskolában sem a... több»

0