Úgy éreztem, hogy a Foxcatcher túlságosan a psziché irányába ment el és ezért meglehetősen lassú és sótlan lett az első fele. Viszont azt nem lehet elvitatni, hogy a – színészek és az atmoszféra szerelemgyerekeként született – feszültség a képernyőre irányítja a néző figyelmét, még az unalmasabb részeknél is, hiszen már a legelső képkockáktól fogva folyamatosan paprikázódott a hangulat, épült a film a végkifejletre kihegyezve.
Úgy éreztem, hogy a Foxcatcher túlságosan a psziché irányába ment el és ezért meglehetősen lassú és sótlan lett az első fele. Viszont azt nem lehet elvitatni, hogy a – színészek és az atmoszféra szerelemgyerekeként született – feszültség a képernyőre irányítja a néző figyelmét, még az unalmasabb részeknél is, hiszen már a legelső képkockáktól fogva folyamatosan paprikázódott a hangulat, épült a film a végkifejletre kihegyezve.