Kedvet kapva a zsaruhaveros akcióvígjátékokhoz, a választás erre a bő 10 éves filmre esett, amit én láttam is anno, de nagyjából annyira emlékeztem, hogy Samuel L. Jackson és Dwayne Johnson leugranak a tetőről…
A sztori szerint a New York-i rendőrség szupersztár nyomozói a fent említett urak, akik kőkemény fickók, igazi hősök, akik vagányul vetik bele magukat minden akciózásba, lövöldözésbe és autósüldözésbe. Mindenki más mellettük az őrsön csak szürke kisegér, s bizony ilyen kisegér két főszereplőnk is, Allen (Will Ferrell) és Terry (Mark Wahlberg). Ám a két menő zsernyák kicsit túltolta a biciklit, és csúnya véget ért a pályafutásuk – meg az életük –, így a rendőrségen most minden nyomozópáros szeretne a nyomdokaikba lépni.
Kivéve Allen, aki remekül megvan a kis számológépével, a szürke és unalmas melóval, ám a lefokozott Terry nógatására mégiscsak beleütik az orrukat egy érdekes ügybe, a szálak pedig a multimilliárdos befektetőhöz, Mr. Ershonhoz (Steve Coogan) vezetnek. Főnökük, Batman… khm, akarom mondani, Mauch kapitány (Michael Keaton) próbálja távol tartani a fiúkat a nyomozástól, de az akkor már rácsibészelt nyomozók nem adják fel, és a karrierjük kockáztatásával is felgöngyölítik az ügyet!
Na, hát dióhéjban ennyi a szinopszis. Az IMDb népe 6.6-ot adott erre a filmre, nagyjából 6-ot ér. Engem az ért csalódásként, hogy az első 10 perc egy klassz zsánerparódiát ígér, aztán pedig egy átlagos film lesz belőle. Persze, nem állítom, hogy nem vicces, ahogy Ferrell és Wahlberg szövegel egymással, van pár autós üldözés, néhány jól kitalált poén, amit akár a Family Guyból is nyúlhattak volna… viszont nem véletlenül nem emlékeztem már a filmre. Krimiként 0, nyomozós filmként 0, vígjátékként mondjuk 6-os, akciófilmként 6-os… Akad némi jellemábrázolás haloványan, főleg Ferrell kap egy elvicceskedett eredetsztorit, ami egyébként, ha elemeznénk egy pszichológussal, bizony, nagyon szomorú volna, illetve szintén az ő karakterének a párkapcsolatából látunk szkeccseket, amiben a feleségét Eva Mendes alakítja – akit sikerült egyébként teljesen elpazarolni.
Ami viszont tényleg elkeserítő, az a vége főcím… az outro alatt ugyanis különböző animációk futnak a 2008-as gazdasági világválság kezeléséről, pl. hogy átlagban hány százszoros különbség van egy igazgató és egy átlag dolgozó fizetése között, meg hogy az állam által megmentett, kimentett, konszolidált bankok és pénzintézetek dollármilliárdokat osztottak szét a menedzsmentben „sikeres válságkezelés” címén, miközben emberek százezrei vesztették el megtakarításaikat, otthonaikat és állásukat. Ha mást nem, legalább ezt az 5 percet nézzétek végig! Ne feledjük, 2010-ben készült, 2 évvel a Lehman Brothers csődje és az összeomló ingatlanlufi után, és MÁR AKKOR látni lehetett, milyen ocsmány és gyomorforgató volt a válságkezelés.
Az HBO Maxon nézhető, kellemes egyszeri szórakozás.
Kedvet kapva a zsaruhaveros akcióvígjátékokhoz, a választás erre a bő 10 éves filmre esett, amit én láttam is anno, de nagyjából annyira emlékeztem, hogy Samuel L. Jackson és Dwayne Johnson leugranak a tetőről…
A sztori szerint a New York-i rendőrség szupersztár nyomozói a fent említett urak, akik kőkemény fickók, igazi hősök, akik vagányul vetik bele magukat minden akciózásba, lövöldözésbe és autósüldözésbe. Mindenki más mellettük az őrsön csak szürke kisegér, s bizony ilyen kisegér két főszereplőnk is, Allen (Will Ferrell) és Terry (Mark Wahlberg). Ám a két menő zsernyák kicsit túltolta a biciklit, és csúnya véget ért a pályafutásuk – meg az életük –, így a rendőrségen most minden nyomozópáros szeretne a nyomdokaikba lépni.
Kivéve Allen, aki remekül megvan a kis számológépével, a szürke és unalmas melóval, ám a lefokozott Terry nógatására mégiscsak beleütik az orrukat egy érdekes ügybe, a szálak pedig a multimilliárdos befektetőhöz, Mr. Ershonhoz (Steve Coogan) vezetnek. Főnökük, Batman… khm, akarom mondani, Mauch kapitány (Michael Keaton) próbálja távol tartani a fiúkat a nyomozástól, de az akkor már rácsibészelt nyomozók nem adják fel, és a karrierjük kockáztatásával is felgöngyölítik az ügyet!
Na, hát dióhéjban ennyi a szinopszis. Az IMDb népe 6.6-ot adott erre a filmre, nagyjából 6-ot ér. Engem az ért csalódásként, hogy az első 10 perc egy klassz zsánerparódiát ígér, aztán pedig egy átlagos film lesz belőle. Persze, nem állítom, hogy nem vicces, ahogy Ferrell és Wahlberg szövegel egymással, van pár autós üldözés, néhány jól kitalált poén, amit akár a Family Guyból is nyúlhattak volna… viszont nem véletlenül nem emlékeztem már a filmre. Krimiként 0, nyomozós filmként 0, vígjátékként mondjuk 6-os, akciófilmként 6-os… Akad némi jellemábrázolás haloványan, főleg Ferrell kap egy elvicceskedett eredetsztorit, ami egyébként, ha elemeznénk egy pszichológussal, bizony, nagyon szomorú volna, illetve szintén az ő karakterének a párkapcsolatából látunk szkeccseket, amiben a feleségét Eva Mendes alakítja – akit sikerült egyébként teljesen elpazarolni.
Ami viszont tényleg elkeserítő, az a vége főcím… az outro alatt ugyanis különböző animációk futnak a 2008-as gazdasági világválság kezeléséről, pl. hogy átlagban hány százszoros különbség van egy igazgató és egy átlag dolgozó fizetése között, meg hogy az állam által megmentett, kimentett, konszolidált bankok és pénzintézetek dollármilliárdokat osztottak szét a menedzsmentben „sikeres válságkezelés” címén, miközben emberek százezrei vesztették el megtakarításaikat, otthonaikat és állásukat. Ha mást nem, legalább ezt az 5 percet nézzétek végig! Ne feledjük, 2010-ben készült, 2 évvel a Lehman Brothers csődje és az összeomló ingatlanlufi után, és MÁR AKKOR látni lehetett, milyen ocsmány és gyomorforgató volt a válságkezelés.
Az HBO Maxon nézhető, kellemes egyszeri szórakozás.