Tragikus coming of age sztori, avagy tiltott szex a századfordulón

2021.01.30 18:29 JcWh Olvasottság: 128x

4

Az L. P. Hartley regényéből (magyar címe: A szerelmi postás) készült film egyszerre adja vissza a századfordulós vidéki Anglia nyári hangulatát, és tár a nézők elé egy velős társadalomkritikát a korról; mindezt igencsak minimalista forgatókönyvvel teszi. A történet szerint egy alacsonyabb társadalmi osztályból származó 12 éves fiú, Leo osztálytársa családjának előkelő norfolki birtokán tölti a nyarat. Norfolk megye Anglia keleti-délkeleti részén található, ami az ország kevésbé csapadékos és melegebb területének számít.

Miután barátja lebetegszik, főhősünk amellett, hogy egyedül bebarangolja a hatalmas birtokot, gyermeki, avagy plátói szerelemre lobban osztálytársa felnőtt nővére (Julie Christie) iránt, aki viszont titkos viszonyt folytat a szomszéd birtok jóképű és izmos farmerével (Alan Bates). Lassanként a fiú a két szerelmes közötti összekötőkapoccsá válik, és – anélkül, hogy fogalma lenne róla – segít megszervezni a légyottjaikat. Ezalatt Leo közeli kapcsolatba kerül mindkét szerelmessel, és rajtuk keresztül nemcsak a felnőttek világával, de a kor társadalmi korlátaival is kegyetlenül szembesül. A szerelmesek és "postásuk" története természetesen nem végződhet jól, olyan tragédiába torkollik, amely mindhármuk további életét megpecsételi.

Amennyire ez a film egyszerűnek és eseménytelennek mutatja magát, éppen annyira húzódik meg a háttérben több, elég fajsúlyos téma és drámaiság. Nincsenek nagy párbeszédek vagy velős monológok, és még a cselekményben sincsenek óriási fordulatok, mégis olyan témákat érint a film, mint a gyermekkori trauma hatása az ember szexuális fejlődésére, a társadalom prűdsége, a társadalmi osztályok közötti különbségek és átjárhatatlanság.

A film megtévesztő tulajdonságának fő oka a főszereplő kilétében és realisztikus ábrázolásmódjában keresendő: egy hétköznapi 12 éves gyermek szemével élhetjük át az eseményeket, aki nem beszél sokat, és a körülötte lévő felsőosztálybeli felnőttek sem szólnak igazán hozzá, vagy ha igen, úgy beszélnek vele, mint egy átlagos gyerekkel. Csupán két szerelmesünkkel társalog mélyebben a fiú, de csak annyira mélyen, amennyire tényleg elképzelhető a valóságban az adott szituáció. És tulajdonképpen a gyermeki szemléletmód miatt nem látjuk a "lényeget", vagyis az általa "megszervezett" szexet, de így van ez rendjén, mert beleélve magunkat a fiú helyébe szinte sokként élhetjük át a film végét.

Habár a színészek nem kaptak tartalmas dialógusokat, mégis kardinális volt a főszereplő hármas játéka. Ebből is a fiú szerepe volt a leghangsúlyosabb, amit az ifjú Dominic Guard szerencsére nagyon érzékletesen és teljesen természetesen játszott el. Mellette a mindig remekül játszó Julie Christie és Alan Bates is hozták szokásos formájukat, de (szerintem tudatosan) mégsem "ragyogták túl" Guardot, így tökéletes volt a harmónia a főszereplő hármas között. A kor két brit szexszimbólumának számító Christie és Bates között pedig még úgy is felfedezhető a kémia, hogy szinte alig szerepelnek közös jelenetben, csupán "postásukkal" érintkezve láthatjuk őket.

Egyik kedvenc színészem, Alan Bates nagyon tetszett itt is, egy félmosollyal, szemforgatással vagy bármilyen más arc- és hangjátékával mindig le tud venni a lábamról. A három főszereplő mögött is találhatunk még egy erős karaktert, a palota űrnőjét alakító Margaret Leightont, aki olyannyira jó volt kevés kis játékidejében, hogy Oscar-jelölést is kiérdemelt.

És hát nem lehet nem megemlíteni Michel Legrand csodálatos, "fület gyönyörködtető" filmzenéjét, ami annyira jól passzol a megjelenített korhoz, a gyönyörű tájhoz és egyúttal a film drámaiságához, hogy az tényleg bravúros teljesítmény. Akár külön szereplőnek is tekinthető a filmzene, annyira hangsúlyosan jelen van a filmben. Az operatőri munka, a díszlettervezés és a jelmeztervezés is mind-mind dicséretet érdemel.

Összességében egy nagyon minimalista forgatókönyvből egy igazán egyedi és hangulatos alkotást hozott össze Joseph Losey, méltán vihette haza a cannes-i filmfesztivál nagydíját, az Arany Pálmát. Igényesebb filmrajongóknak csak ajánlani tudom a filmet, amihez magyar feliratot is készítettem.