A feléig láttam.
Ez egy igen kis költségvetésű film, amiben egy óbégató YouTube-er játszik egy kísértetházban, de olyan irritáló nyavalygást vág le végig, hogy egy idő után azt éreztem, hogy most már bármi is fog történni, az se érdekel, arra nem lesz adekvát fokozottabb reakció, mert a figura a teljes jajgatásarzenálját kilőtte a percenként három jajveszékelésével olyan komoly események közben, mint egy szekrénybe nézés, így, hogy ááááá óóóóúóóúó ááááá jaaaj úristen, benézek a gardróbba ááááá óóóó úristen, benéztem, áááóójaj úristen, úúúúristen. Spoiler: semmi nincs a gardróbban, nem is vártuk, hogy legyen, ijesztő se volt a gardrób.
Valahol húsz perc tájékán majdnem leállítottam, de aztán csak rávettem magam, hogy folytassam, így a feléig megnéztem. Ha jobban hallgattam volna magamra, spórolhattam volna 20-25 percet, mindegy, legalább nem néztem végig, az is valami, megpróbálok ennek örülni.
Az olyan műszaki dolgokat hagyjuk is, hogy a tapadókorongos talpú kamerákat úgy pakolászta fel a porózus szerkezetű vakolt falakra, mintha legalábbis síküvegre rakosgatta volna azokat. Winterjózsi a rendező (tesójával együtt), forgatókönyvíró és főszereplő egyben. Ha megmutatta volna a filmet bemutatás előtt apunak, ő szólhatott volna, hogy porózus falon nem marad így meg a kamera. És ilyenekből azért sok volt.
A legjobban úgy lehet élvezni ezt a filmet, ha kihagyja az ember. Szerintem.
A feléig láttam. Ez egy igen kis költségvetésű film, amiben egy óbégató YouTube-er játszik egy kísértetházban, de olyan irritáló nyavalygást vág le végig, hogy egy idő után azt éreztem, hogy most már bármi is fog történni, az se érdekel, arra nem lesz adekvát fokozottabb reakció, mert a figura a teljes jajgatásarzenálját kilőtte a percenként három jajveszékelésével olyan komoly események közben, mint egy szekrénybe nézés, így, hogy ááááá óóóóúóóúó ááááá jaaaj úristen, benézek a gardróbba ááááá óóóó úristen, benéztem, áááóójaj úristen, úúúúristen. Spoiler: semmi nincs a gardróbban, nem is vártuk, hogy legyen, ijesztő se volt a gardrób. Valahol húsz perc tájékán majdnem leállítottam, de aztán csak rávettem magam, hogy folytassam, így a feléig megnéztem. Ha jobban hallgattam volna magamra, spórolhattam volna 20-25 percet, mindegy, legalább nem néztem végig, az is valami, megpróbálok ennek örülni. Az olyan műszaki dolgokat hagyjuk is, hogy a tapadókorongos talpú kamerákat úgy pakolászta fel a porózus szerkezetű vakolt falakra, mintha legalábbis síküvegre rakosgatta volna azokat. Winterjózsi a rendező (tesójával együtt), forgatókönyvíró és főszereplő egyben. Ha megmutatta volna a filmet bemutatás előtt apunak, ő szólhatott volna, hogy porózus falon nem marad így meg a kamera. És ilyenekből azért sok volt. A legjobban úgy lehet élvezni ezt a filmet, ha kihagyja az ember. Szerintem.