Robert Bresson utolsó filmje, amely mint az alig több mint tíz elkészített filmje közül néhány irodalmi mű átdolgozott, vagy modernizált változata. Ilyen volt a Bernanos regény alapján készült „Egy falusi plébános naplója”, illetve a „Mouchette”, vagy a Dosztojevszkij írás alapján készített „Egy szelíd asszony” is. Számomra érthetetlen, hogy a rendezőzseni miért nem készített több filmet, hiszen 1983-tól 1999-ig, haláláig tizenhat év telt el, ezalatt bezárkózva, távol az emberektől egy Szajna-parti előkelő bérház legfelső emeletén élt. A kritikusok a legnagyobb filmrendezők között tartották számon, az utolsó munkáját 1983-ban Cannes-ban a Legjobb Rendező díjával tüntették ki, megosztva Tarkovszkij „Nosztalgia” című remekével. Hogyan lesz tömeggyilkos egy ártatlanul megrágalmazott emberből? Egy hamis bankó beváltása idézi elő lavinaszerűen az egyre fokozódó, családirtásban végződő tragédiát. Mindennek az elindító oka a pénz, Ez az alkotás Bresson talán legpesszimistább műve, egzisztenciális filozófiája leginkább Camus „Pestis”-ével rokonítható.
Robert Bresson utolsó filmje, amely mint az alig több mint tíz elkészített filmje közül néhány irodalmi mű átdolgozott, vagy modernizált változata. Ilyen volt a Bernanos regény alapján készült „Egy falusi plébános naplója”, illetve a „Mouchette”, vagy a Dosztojevszkij írás alapján készített „Egy szelíd asszony” is. Számomra érthetetlen, hogy a rendezőzseni miért nem készített több filmet, hiszen 1983-tól 1999-ig, haláláig tizenhat év telt el, ezalatt bezárkózva, távol az emberektől egy Szajna-parti előkelő bérház legfelső emeletén élt. A kritikusok a legnagyobb filmrendezők között tartották számon, az utolsó munkáját 1983-ban Cannes-ban a Legjobb Rendező díjával tüntették ki, megosztva Tarkovszkij „Nosztalgia” című remekével. Hogyan lesz tömeggyilkos egy ártatlanul megrágalmazott emberből? Egy hamis bankó beváltása idézi elő lavinaszerűen az egyre fokozódó, családirtásban végződő tragédiát. Mindennek az elindító oka a pénz, Ez az alkotás Bresson talán legpesszimistább műve, egzisztenciális filozófiája leginkább Camus „Pestis”-ével rokonítható.