A film lényegében egy hosszú beszélgetés, melyben különböző értékrendszerű nők vitatkoznak a kultúráról. Bár részben valós eseményeken alapszik, a film sokkal inkább egy metafora az általános diskurzusról, a nők jogairól, filozófiáról, jövőképekről. A színészi játék és dialógus kiváló, a színészi gárda pedig remek. Az előadott gesztusok és jelenetek sokszor visszafogottak, de mégis érzelemmel teliek. Azonban a Women Talking nem egy revenge movie vagy egy melodráma. Ez sokkal inkább korkép, vagy egy retrospektív a 20. és 21. századi gender dilemmákról, önbeteljesítésről és elnyomókról. Bár a film leírása utal rá, a vallás szerepe elenyésző és nem hangsúlyos. A diskurzus, amit a film bemutat, érdekes, de szinte teljesen egyoldalú, és egy idő után kezd repetitív lenni. Nem teljesen, mert a karakterek háttere mélyül kicsit, de pontosan úgy, ahogy gondoljuk, így csak tartalmilag tudunk meg többet, a tematika nem halad előre. A film második fele szinte teljesen kifut a gondolatokból és eseményekből, és sajnos az elnyomó „férfiakat” sosem látjuk, így nem tudnak semmi érdekességet vinni a narratívába.
A film lényegében egy hosszú beszélgetés, melyben különböző értékrendszerű nők vitatkoznak a kultúráról. Bár részben valós eseményeken alapszik, a film sokkal inkább egy metafora az általános diskurzusról, a nők jogairól, filozófiáról, jövőképekről. A színészi játék és dialógus kiváló, a színészi gárda pedig remek. Az előadott gesztusok és jelenetek sokszor visszafogottak, de mégis érzelemmel teliek. Azonban a Women Talking nem egy revenge movie vagy egy melodráma. Ez sokkal inkább korkép, vagy egy retrospektív a 20. és 21. századi gender dilemmákról, önbeteljesítésről és elnyomókról. Bár a film leírása utal rá, a vallás szerepe elenyésző és nem hangsúlyos. A diskurzus, amit a film bemutat, érdekes, de szinte teljesen egyoldalú, és egy idő után kezd repetitív lenni. Nem teljesen, mert a karakterek háttere mélyül kicsit, de pontosan úgy, ahogy gondoljuk, így csak tartalmilag tudunk meg többet, a tematika nem halad előre. A film második fele szinte teljesen kifut a gondolatokból és eseményekből, és sajnos az elnyomó „férfiakat” sosem látjuk, így nem tudnak semmi érdekességet vinni a narratívába.