Az látszik, hogy volt pénz, volt ötlet, és jó színészek is akadtak. A kosztümök jók, a hajó ki van dolgozva. A látványra önmagában nem lehet panasz. A történet mégis olyannyira nyakatekert, hogy az olyan egyszerű néző számára, amilyen én is vagyok, sajnos közel érthetetlen. Sejthető, hogy a sztori a második évadban bontakozott volna ki igazán, és ott kaptunk volna rendes válaszokat. Mondhatjuk, hogy nagy kockázatot vállaltak azzal, hogy ennyire elhúzták. Sajnálatos, mert hozta a Dark hangulatát, és itt is van bujkálás kis indokolatlan alagutakban, de több nem nagyon. Ha többet megtudtunk volna az egyes kulcs-karakterek motivációjáról, vagy arról, hogy hogyan kerültek az adott helyzetbe, akkor nem kapargatta volna a fejünket folyamatosan olyan és hasonló gondolat, hogy: „de miért?”, „mondjad már!”, „mit állsz ott némán, te degenerált” stb. Ezektől persze az elején izgalmas a dolog, és elég komolyan be tud húzni. Mi is ledaráltunk vagy 3-4 részt egy este. A végén a sok üres mondat, a semmibe menő karakterek és a folyamatos diszharmonikus zeneválasztás azonban ott hagy bennünket egyedül azzal semmibe kiáltott sóhajtással, hogy „és ebbe öltem 4 órát az életemből úgy, hogy még csak nem is látom a végét.” Ezek után külön mulatságos, hogy a Netflix még el is kaszálja a sorozatot. Csak olyan idő-milliomosoknak ajánlom, akiknek nem okoz gondot a heterogén érzelem-felvillanásoktól hemzsegő pár órás „majdnem izgalmas, de aztán kiderül, hogy mégsem” történetet feldolgozni.
Az látszik, hogy volt pénz, volt ötlet, és jó színészek is akadtak. A kosztümök jók, a hajó ki van dolgozva. A látványra önmagában nem lehet panasz. A történet mégis olyannyira nyakatekert, hogy az olyan egyszerű néző számára, amilyen én is vagyok, sajnos közel érthetetlen. Sejthető, hogy a sztori a második évadban bontakozott volna ki igazán, és ott kaptunk volna rendes válaszokat. Mondhatjuk, hogy nagy kockázatot vállaltak azzal, hogy ennyire elhúzták. Sajnálatos, mert hozta a Dark hangulatát, és itt is van bujkálás kis indokolatlan alagutakban, de több nem nagyon. Ha többet megtudtunk volna az egyes kulcs-karakterek motivációjáról, vagy arról, hogy hogyan kerültek az adott helyzetbe, akkor nem kapargatta volna a fejünket folyamatosan olyan és hasonló gondolat, hogy: „de miért?”, „mondjad már!”, „mit állsz ott némán, te degenerált” stb. Ezektől persze az elején izgalmas a dolog, és elég komolyan be tud húzni. Mi is ledaráltunk vagy 3-4 részt egy este. A végén a sok üres mondat, a semmibe menő karakterek és a folyamatos diszharmonikus zeneválasztás azonban ott hagy bennünket egyedül azzal semmibe kiáltott sóhajtással, hogy „és ebbe öltem 4 órát az életemből úgy, hogy még csak nem is látom a végét.” Ezek után külön mulatságos, hogy a Netflix még el is kaszálja a sorozatot. Csak olyan idő-milliomosoknak ajánlom, akiknek nem okoz gondot a heterogén érzelem-felvillanásoktól hemzsegő pár órás „majdnem izgalmas, de aztán kiderül, hogy mégsem” történetet feldolgozni.