Kezdem azzal, hogy mielőtt bárki is véleményt alkotna, tegye helyére magában ezt a sorozatot. Mert ez nem történelemóra, csupán a szerző által felvállalt játékos szabadság-érzés szándékos alkalmazása, tények által ihletett mesébe illő fikció. Egy harangjáték, amit alaposan behálóznak a csillogó díszletek és jelmezek, a varázslatos környezet.
Két idővonalon fut a cselekményszál, van a major és van a minor. A fő idővonal Bridgerton múltja fut, pedig a remek Bridgerton sorozat után már nem vártam előzményeket Charlotte királynőről. A szerző - Shonda Rhimes – szerencsénkre nem így vélekedett, és finoman, jó ütemben kezelve a cselekményvonalat megbirkózik a feladattal. Végül a két időszak jól működik együtt, Lenyűgöző látni, ahogy a fiatal karakterek döntései és az akadályok, amelyeket le kellett küzdeniük, hogyan befolyásolják a mai kilátásaikat. Egy önfejű fiatal nő és egy mentálisan beteg, zaklatott fiatalember szembeszáll saját elvárásaival, majd szerelmükkel és akaraterejükkel legyőznek minden nehézséget. Diadalmasan egymásra találnak, még akkor is, ha mindez szembekerül a kor keserűségével. Kezdetben túl sok a belső feszültség közöttük, de túl sok a külső feszültség is, és félő, hogy történetük kisiklik. Charlotte királynő azonban ügyesen egyensúlyba hozza mindezt.
Bridgerton a fantázia és a valóság közötti homályos térben létezik, ne gondold túl (ne keresd az igazi pár történetének tragédiáit), csak élvezd!
Kezdem azzal, hogy mielőtt bárki is véleményt alkotna, tegye helyére magában ezt a sorozatot. Mert ez nem történelemóra, csupán a szerző által felvállalt játékos szabadság-érzés szándékos alkalmazása, tények által ihletett mesébe illő fikció. Egy harangjáték, amit alaposan behálóznak a csillogó díszletek és jelmezek, a varázslatos környezet.
Két idővonalon fut a cselekményszál, van a major és van a minor. A fő idővonal Bridgerton múltja fut, pedig a remek Bridgerton sorozat után már nem vártam előzményeket Charlotte királynőről. A szerző - Shonda Rhimes – szerencsénkre nem így vélekedett, és finoman, jó ütemben kezelve a cselekményvonalat megbirkózik a feladattal. Végül a két időszak jól működik együtt, Lenyűgöző látni, ahogy a fiatal karakterek döntései és az akadályok, amelyeket le kellett küzdeniük, hogyan befolyásolják a mai kilátásaikat. Egy önfejű fiatal nő és egy mentálisan beteg, zaklatott fiatalember szembeszáll saját elvárásaival, majd szerelmükkel és akaraterejükkel legyőznek minden nehézséget. Diadalmasan egymásra találnak, még akkor is, ha mindez szembekerül a kor keserűségével. Kezdetben túl sok a belső feszültség közöttük, de túl sok a külső feszültség is, és félő, hogy történetük kisiklik. Charlotte királynő azonban ügyesen egyensúlyba hozza mindezt.
Bridgerton a fantázia és a valóság közötti homályos térben létezik, ne gondold túl (ne keresd az igazi pár történetének tragédiáit), csak élvezd!