Sarolta királyné - Egy Bridgerton-történet

Más a hangulata, mint a Bridgertonoknak, nagyon tetszett, hogy nem csak a „csillogó, csodálatos – győz az igaz szerelem” vonalat láthattuk ebben a világban. Kicsit jobban közelített a valósághoz, és megmutatta ennek a világnak az árnyoldalát – vagy inkább azt, hogy milyen volt egy átlagos házasság valójában. Szerintem nem jó, ha az ember a szerelemnek csak a heves és csodálatos felét látja. Ahhoz, hogy egy kapcsolat tényleg jó legyen, ez nem elég, igenis kemény munka és kemény döntések kellenek hozzá – szeretet, elhatározás és kölcsönös tisztelet.

Kezdem azzal, hogy mielőtt bárki is véleményt alkotna, tegye helyére magában ezt a sorozatot. Mert ez nem történelemóra, csupán a szerző által felvállalt játékos szabadság-érzés szándékos alkalmazása, tények által ihletett mesébe illő fikció. Egy harangjáték, amit alaposan behálóznak a csillogó díszletek és jelmezek, a varázslatos környezet. Két idővonalon fut a cselekményszál, van a major és van a minor. A fő idővonal Bridgerton múltja fut, pedig a remek Bridgerton sorozat után már nem vártam előzményeket Charlotte királynőről. A szerző - Shonda Rhimes – szerencsénkre nem így vélekedett, és finoman, jó ütemben kezelve a cselekményvonalat megbirkózik a feladattal. Végül a két időszak jól működik együtt, Lenyűgöző látni, ahogy a fiatal karakterek döntései és az akadályok, amelyeket le kellett küzdeniük, hogyan befolyásolják a mai kilátásaikat. Egy önfejű fiatal nő és egy mentálisan beteg, zaklatott fiatalember szembeszáll saját elvárásaival, majd szerelmükkel és akaraterejükkel legyőznek minden nehézséget. Diadalmasan egymásra találnak, még akkor is, ha mindez szembekerül a kor keserűségével. Kezdetben túl sok a belső feszültség közöttük, de túl sok a külső feszültség is, és félő, hogy történetük kisiklik. Charlotte királynő azonban ügyesen egyensúlyba hozza mindezt. Bridgerton a fantázia és a valóság közötti homályos térben létezik, ne gondold túl (ne keresd az igazi pár történetének tragédiáit), csak élvezd!

Kellemes meglepetés volt ez a sorozat, ami szerintem abszolút felülmúlta az eredeti szériát. Megmaradt alapvetően szórakoztató szériának, de a király betegsége és a királynőhöz való viszonya többször is meglepően erős drámai élt adott a sztorinak, am... Többi bőven adott lehetőséget a színészeknek a bizonyításra, és ezzel éltek is. Természetesen történelmi hűséget nem érdemes számon kérni rajta, rögtön az első mondatban el is hangzik, hogy csupán fikcióról van szó, és annak tényleg jó.

Furcsa, okoskodó, nagyképű, rátarti és lövése sincs az igazi szerelemről. Nos, ez volt az első gondolatom, miközben néztem a Bridgerton sztorik újabb aranytojást tojó ötletét. Végig olyan érzésem volt, hogy a Bridgerton sikerét próbálták meg ezzel a sorozattal aprópénzre váltani. Időnként egy kicsit jobban megismerhetjük a két másik kulcsfontosságú „öreglány” fiatalkori éveit is. Mikor végignéztem, nos, a véleményem nem sokban változott, de kiegészült annyival, hogy kitartó és azért talán mégis van lövése a szerelemről. De akkor is bírtam a teljes történetet, bár bevallom, az éltesebb Sarolta királynő szimpatikusabb, mint fiatalabb önmaga. Már csak dumája miatt is. Hogy érdemes e megnézni? Hát, nem igazán tudom azt mondani, hogy igen, de azt sem, hogy szó se legyen róla. Mindenki döntse el saját maga. Egy biztos! Nem kell hatalmas elvárásokkal leülni elé. Kikapcsolódásnak, egy édes-szomorkás romantikus történetnek kell tekinteni. Ennyi. Szóval filmre fel, és jó szórakozást!

Azt szögezzük le, hogy ez nem egy igaz történet, aki erre vár, az ne nézze meg! Szerintem remek lett! Nekem jobban tetszett, mint maga a Bridgerton sorozat. Remek színészek, remek karakterek és nagyon szép díszlet, kosztümök!