Sarolta királyné - Egy Bridgerton-történet (2023)

Furcsa, okoskodó, nagyképű, rátarti és lövése sincs az igazi szerelemről. Nos, ez volt az első gondolatom, miközben néztem a Bridgerton sztorik újabb aranytojást tojó ötletét. Végig olyan érzésem volt, hogy a Bridgerton sikerét próbálták meg ezzel a sorozattal aprópénzre váltani. Időnként egy kicsit jobban megismerhetjük a két másik kulcsfontosságú „öreglány” fiatalkori éveit is. Mikor végignéztem, nos, a véleményem nem sokban változott, de kiegészült annyival, hogy kitartó és azért talán mégis van lövése a szerelemről. De akkor is bírtam a teljes történetet, bár bevallom, az éltesebb Sarolta királynő szimpatikusabb, mint fiatalabb önmaga. Már csak dumája miatt is. Hogy érdemes e megnézni? Hát, nem igazán tudom azt mondani, hogy igen, de azt sem, hogy szó se legyen róla. Mindenki döntse el saját maga. Egy biztos! Nem kell hatalmas elvárásokkal leülni elé. Kikapcsolódásnak, egy édes-szomorkás romantikus történetnek kell tekinteni. Ennyi. Szóval filmre fel, és jó szórakozást!

Kezdem azzal, hogy mielőtt bárki is véleményt alkotna, tegye helyére magában ezt a sorozatot. Mert ez nem történelemóra, csupán a szerző által felvállalt játékos szabadság-érzés szándékos alkalmazása, tények által ihletett mesébe illő fikció. Egy harangjáték, amit alaposan behálóznak a csillogó díszletek és jelmezek, a varázslatos környezet. Két idővonalon fut a cselekményszál, van a major és van a minor. A fő idővonal Bridgerton múltja fut, pedig a remek Bridgerton sorozat után már nem vártam előzményeket Charlotte királynőről. A szerző - Shonda Rhimes – szerencsénkre nem így vélekedett, és finoman, jó ütemben kezelve a cselekményvonalat megbirkózik a feladattal. Végül a két időszak jól működik együtt, Lenyűgöző látni, ahogy a fiatal karakterek döntései és az akadályok, amelyeket le kellett küzdeniük, hogyan befolyásolják a mai kilátásaikat. Egy önfejű fiatal nő és egy mentálisan beteg, zaklatott fiatalember szembeszáll saját elvárásaival, majd szerelmükkel és akaraterejükkel legyőznek minden nehézséget. Diadalmasan egymásra találnak, még akkor is, ha mindez szembekerül a kor keserűségével. Kezdetben túl sok a belső feszültség közöttük, de túl sok a külső feszültség is, és félő, hogy történetük kisiklik. Charlotte királynő azonban ügyesen egyensúlyba hozza mindezt. Bridgerton a fantázia és a valóság közötti homályos térben létezik, ne gondold túl (ne keresd az igazi pár történetének tragédiáit), csak élvezd!

Kellemes meglepetés volt ez a sorozat, ami szerintem abszolút felülmúlta az eredeti szériát. Megmaradt alapvetően szórakoztató szériának, de a király betegsége és a királynőhöz való viszonya többször is meglepően erős drámai élt adott a sztorinak, am... több»i bőven adott lehetőséget a színészeknek a bizonyításra, és ezzel éltek is. Természetesen történelmi hűséget nem érdemes számon kérni rajta, rögtön az első mondatban el is hangzik, hogy csupán fikcióról van szó, és annak tényleg jó.

Nem értem azokat akik kivannak akadva a szereplők bőrszínén, már az elején leszögezik, hogy ez egy mese, nem pedig történelem film. Bár Saroltának állítólag valóban voltak fekete felmenői. A sorozat nem volt rossz, bár én többet vártam, a Brigerton részekhez képest, ezt nem élveztem annyira.

Szerintem vicces volt, érdekes és kellőképpen abszurd. Nem kell túlzottan komolyan venni és elég szórakoztató.

Már maga a Bridgerton család is félárbócon döcögött nálam, de ez kiakasztott egy kicsit. Komolyan azt gondolják a sorozat készítői, hogy ilyen volt az élet akkoriban? Így viselkedtek az emberek? Gyakran mintha a modern New York utcájáról szólitották ... több»volna le. Undorító. Ha fantasy-sorozatot akarnak csinálni, akkor meg tegyék egyértelművé. De így, a maga nemében ez nevetséges.

A hölgy, aki az ifjú királynét életre kelti szép és jól alakítja a szerepét! Viszont a valósághoz nem sok köze lehet a filmbeli királyné külső megjelenésének! Értem én, hogy történelmi jóvátétel, de mit tesznek ezzel jóvá?! A film itt-ott nevetséges,... több» de kikapcsolódásnak jó! Egyszer nézhető, és ennyi! Nem tudom ki zokogott gombnyomásra ahányszor az elhunyt Sarolta Aguszta szóba került, de valószínűleg a férje, I. Lipót a későbbi belga király, de inkább volt nevetséges, mint megindító! Viszont vannak benne mgindító részek is! Viszont Sarolta, az igazi, nem volt rossz anya legalábbis amit olvastam róla!