Paul Feig megint hozta az önreflexív hangvételt, amit imádok benne: a film tudja, hogy mennyire túlgondolt minden jelenet, és pont ettől lesz olyan furán abszurd. Persze néha ez öncélúnak hat, de én már csak ilyen perverz módon élvezem az ilyesmit. :)
Paul Feig megint hozta az önreflexív hangvételt, amit imádok benne: a film tudja, hogy mennyire túlgondolt minden jelenet, és pont ettől lesz olyan furán abszurd. Persze néha ez öncélúnak hat, de én már csak ilyen perverz módon élvezem az ilyesmit. :)